Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - FLÓRIÁN MÁRIA: A debercsényi harangláb

lábs Előtte, az útfélen, kőlábú fakereszten pléh-Krisztus fogadta a faluba érkezőt, aki meg is pihenhetett a harang­láb ajtaja mellé hengerített hatalmas kövön. b) A harangláb leírása. A harangláb egy négyzet alap­rajzú, kétszintes, de lényegében egylégterű harangházból állt. Alsó szintje vastag kőfalú, felső szintje gerendavázas, deszkafalú építmény volt. A felső szint tartotta a tetőszer­kezetet, és ebbe épült bele a harangszék is. c) A harangház. A harangház kőfalának alapozására — a külső-belső feltöltődés, a lábazat többszöri megerősítése miatt — csak következtetni lehet. Feltételezhető, hogy a falazást kb. kétarasznyi mélységű árokból indították. A vastag kőfalat fehér és szürke homokkő, barna cserkő és rózsaszín romhányi kő alkotta. A változó méretű fejtett kődarabok sorai, illetve a lapra pattintott keskenyebb kősorok hozzávetőleges egyöntetűséggel váltogatták egy­mást. Kötőanyaguk habarcs volt. A külső falfelület agyagos fugázású, míg a belső agyagtapasztással egyengetett volt. A csupán foltokban föllelt tapasztásban a törek, a tapasz­táson a korábbi meszelés nyomokban volt csak látható. A debercsényiek még emlékeznek, hogy valamikor meszelt volt belül a harangház. A terep vonalát követve, az utca felőli, északi homlok­zattól a völgy felé a falak alapvonala enyhén lejtett. A völgy felőli, déli homlokzaton a falsíkok élei kb. az alsó harmad­tól enyhe ívben lefelé szélesedtek. Ennek okát a helyiek a lábazat többszörös megerősítésével magyarázták. A harangház belső talajszintjét ülepedett, apró kövekből álló feltöltés hozta vízszintbe. Ezen — a bontás idején — a korábban döngölt, esetenként talán sárral simított agyag már porlott. Az épület második szintje tölgyfából ácsolt, faszögekkel rögzített gerendaváz volt, melyet kívül fűrészelt fenyő­deszka borított. A gerendavázat a kőfalon egymásba lapolt talpgerendák, a sarkaikba csapolt függőleges sarokoszlo­pok és az ezeket felül körben befogó koszorúgerendák al­kották. Az oldalsíkokat függőleges felezőoszlopok, vala­mint az ezekre vízszintesen elhelyezett mellvédgerendák ta­golták. A függőleges oszlopokat a talpgerendákhoz ferde­támaszok, a koszorúgerendákhoz könyökfák rögzítették. A harangház légterét a felső szint talpgerendáinak ma­gasságában, azokon belül a kőfalra fektetve, három széles és vastag hasított tölgyfapalló, mint födém osztotta két szintre. Az építmény tetőszerkezete a koszorúgerendákon feküdt. A koszorúgerendákon átlósan átfektetett kötőgerendák ta­lálkozásában állt a császárfa, melyet a kötőgerendákból induló négy támasz rögzített. A koszorúk találkozásába eresztett négy élszaru és a koszorúkat felező középszaruk felső végét szintén a csá­szárfába csapolták. A szarufák találkozása felett — a helyi emlékezet és egy régi fénykép tanúsága szerint — a csá­szárfát lécvázból szerkesztett gömb díszítette. 26 A legidősebb debercsényiek, Koplányi József (1912) és felesége, Majoros Mária (1913), Marton József (1910) és Illés Vidorné, Micsik Teréz (1902) eltérően emékeznek vissza e kis díszgömb alakjára. Egyesek szerint a vezér/a, a császárfa, a szarufák találkozása felett kis szakaszon ki­látszott a szabályos gömb alatt, és ezen a szakaszon a csá­szárfát is zsindely borította. Mások szerint e kis gömb alul a tetőszerkezetig ért. Alul valóban gömbölyű is volt, fel­felé azonban egyre inkább a császárfára simult, elvékonyo­dott. Az adatközlők némelykor kis kupolának nevezik, a hordó- vagy gömbalakúnak vázolt díszítményt. Adatköz­lőink tizenévesek voltak 1922-ben, amikor a harangláb zsindelyezése már rongált volt, és hódfarkas cseréppel, „apró cseréppel" cserélték fel. Az egykori díszgömb képét gyermekkori élmények tartották meg emlékezetükben. Em­lékeznek, hogy az alul már kikorhadt, de felül még zsin­dellyel fedett gömbben, száraz helyen, hol baglyok, hol denevérek tanyáztak. Ide fészkeltek, itt költöttek a verebek. Az Országos Műemléki Felügyelőség őriz egy, a harang­lábat még zsindelyesen ábrázoló fényképet. Ez a kép éppen csak arra szolgálhat bizonyítékul, hogy maga a díszítmény létezett. A császárfáról elálló lécváz-maradvány azonban a forma rekonstruálásához nem elegendő. 27 Debercsény környékén, sőt a mai Nógrád megye terü­letén sehol sem áll már olyan harangláb, melynek hasonló díszítése biztos analógiaként szolgálhatna számunkra. De­bercsénytől délre hiába is keresnénk párhuzamot. A szom­szédos megyék harangtornyai 28 sem jönnek segítségünkre. A műemlékjegyzékben, feldolgozásokban, az Országos Műemléki Felügyelőség dokumentációjában őrzött felmé­résekben sem található olyan analógia, mely a tetősíktól kissé felemelt, a császárfára rögzített gömb emlékét őrizné, annál nagyobb számban ismert a tetősíkkal érintkező, alul gömbalakú, felfelé keskenyedő típus. Ilyesmi formájú a Debercsény második szonszédjában, Mohorán álló felújított kastély tornyocskáinak díszít­ménye. Témánkhoz közelebb áll az egykor szintén nógrádi, gácsi fatorony sisakja feletti gömbdísz. 29 Ez a típus gyakori az osztrák, morva, cseh, lengyel, szlovák, kárpátaljai terü­letek 18. századi templomain és haranglábain. Mint a korra jellemző stílus tartozékával — felekezetre való tekintet nélkül — találkozhatunk ezeken a területeken változataival. Ismert volt a felvidéki magyar településeken is. 30 d) A harangszék. A harangház keleti és nyugati kőfalába és a déli és északi falak belső síkjára fekvő két párhuzamos gerendára, mint egy párkányra ült rá a harangszék. Az előbbi gerendákba csapolt négy függőleges oszlopot felül — a kelet-nyugati homlokzattal párhuzamos — két kereszt­gerenda, illetve észak-dél irányban az előzőekre merőle­gesen, a harangok zsámolyául szolgáló tartógerendák fog­ták össze. A harangszéket a harangházhoz a harangház második szintjén, a talpgerendákba és a harangszék oszlopaiba csa­polt karpántok rögzítették. A helyiek szerint különösen fontos, hogy a harangszék gerendái egyenes rostú tölgyből készüljenek, hogy az erős igénybevételtől meg ne repedje­nek. e) Az épület külső megjelenése. A harangláb szépsége, az épület arányai mellett az építőanyagok válogatásában rej­lik. A nyers kőfal felett a harangláb második szintje ter­mészetes színében meghagyott fenyődeszka borítást, a tető fazsindelyt kapott, és talán hasonlóan egyszerű, természetes színű volt az ajtó is. A gerendaváz borítása 25—30 cm széles fűrészelt fenyő­deszka volt, mely a függőleges gerendákat kb. háromne­nyed magasságig, illetve a talp- és mellvédgerenda közötti szakaszt takarta. A deszkák találkozását és a vízszintes széleket keskeny szegőlécek fedték. A borítást felülről két­ívű deszka fejezte be a koszorúgerenda alatt vízszintesen haladva. A közte és a koszorúgerenda közötti rést a falsík­tól ferdén előrebukó záróléc takarta. A záróléceket a ko­szorúgerendák kiugró sarokcsapolásaihoz és a falsíkok kö­zepén, a függőleges oszlopokra szegezett ékalakú támaszok-

Next

/
Thumbnails
Contents