Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Vargha László (1904—1984) - KURUCZ ALBERT: Előszó

Kurucz Albert ELŐSZÓ Tíz éve, hogy Vargha Lászlót megismertem. Ebben az időben még fel sem vetődött, hogy életművével és gyűjteményével a Szabadtéri Néprajzi Múzeum gazdagodhat. Azt sem tudhattam akkor még, hogy a gyűjtemény nagyságrendje és belső minősége mennyire fogja át a magyar népi építészetet. Első találkozásunk arról győzött meg, hogy Vargha László egész életét a nemzeti és európai építészet szempontjából számba vehető magyar műemlékek — közte a népi építészeti alkotások — ismerete, kutatása és védelme tölti ki. Építész is volt, néprajzos is. Talán azért tudott Vargha László fölülemelkedni az építészek és néprajzkutatók között sokszor föllángoló vitákon. Emlékszem, következetes történeti és észérvek alapján tudta összeegyeztetni a népi építészeti alkotások helybeni megőrzését a szabadtéri néprajzi múzeumok megvalósításának gondolatával. Az egyetlen járható és helyes útnak ma is, mi is a megőrzés, védelem és bemutatás e kettősségét valljuk. 1976 után, amikor gyűjteményének, a Magyar Népi Építészeti Gyűjteménynek sorsáról tárgyaltunk, meggyőződhettünk ismeretanyagának mélységéről az Őskortól holnapig, valamint tudásának szélességéről a régészettől a szociológiáig, amit talán egy fogalommal magyar kultúrtörténetnek nevezhetnénk. Gyűjteményét, hagyatékát teljes mértékben biztonságban akarta tudni és érezni, ezért korábbi negatív tapasztalatok miatt kissé bizalmatlan volt. Sajnos minden ügyszeretet, munkatársi ismeret és szakértelem sem pótolhatja ma már azt a pluszt, amit Ő tudott volna hozzátenni felméréseihez, fotóihoz, rajzaihoz és előkészített tanulmányaihoz. Most, amikor gyűjteményének rendezése megkezdődött, számomra a több mint ötezer építmény sokoldalú dokumentáltságának tudományos értéke, a már elpusztult építmények anyagáról készült felmérések megbízhatósága jelenti a legtöbbet. Vargha Lászlónak úttörő szerepe volt az építmények változásvizsgálatának bevezetésében, példaként idézzük a nagykunsági vizsgálatokat (1938—1978). Települések soráról (Balatonakaii, JósvafŐ stb.) minden portára kiterjedő részletes vizsgálatokat végzett, illetve az ilyen típusú munkák szervező motorja és szigorú ellenőrzője volt. A kórházi ágyán is bízott abban, hogy gyűjteményének feldolgozásában még személyesen és tevőlegesen is közre tud működni. Az általa elképzelt feladatokkal a meglévő anyag alapján tanítványainak kell megbirkózni. Ez csak úgy lehetséges, ha magunkévá tesszük gondolatait, követni tudjuk következetes rendszerezését egészen az anyag megjelentetéséig. Vargha László gyűjteménye pontosan számba véve Szentendrén van, ma már külön kezelt gyűjteményként a Művelődési Minisztérium által vásárolt épületben. Feldolgozásához hozzákezdtünk. Az ebben az épületben megrendezett ideiglenes kiállítás tablói előtt állva szembe néz velem korábbi fényképéről. Fokozottan érzem, hogy én azok közé tartozom, akik Vargha Lászlót kivételes képességű, rendszert és módszert teremtő elmének tartja. Ha az olvasó némi túlzást érez e megállapításban, támogassa elismerő szándékomat ezen emlékkötetben szereplő, még általa végrendeletszerűen kért és munkatársai által közreadott tanulmányok sora.