Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Egy nagykunsági tanya és kutatástörténete

1939—1940. c. kiadványában a következő adatokat közli: „Lovas László (Békés, 1917—?, 1944) néprajzkutató 1940—42-ben a Bolyai-, majd Györffy-kollégista."

4] LOVAS László életéró'l, rövid egyetemi éveiről keveset tudunk. Azok a szűkszavú s a feledés homályába elvesző emlékezések, amelyek az egykori diáktársai, évfolyamtársai, baráti körében előbukkannak, ennyi év után — közel fél évszázad távlatában szűkszavúak, nem elegendők személyének megelevenítésére, a törekvő, tevékeny mozgalmi életének bizonyosnak is vélhető meghatározására. Szűkebb családi és baráti köréből is már alig emlékeznek rá. Az egyetem jogutódja, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Kara irattára jelenlegi elhelyezésben hozzáférhetetlen, jórészt áttekinthetetlen, ennélfogva a rá vonakozó adatok továbbra is ismeretlenek. Kérésemre, LOVAS László születése helyén, Békés községben TÁBORI György volt szíves beható kutatást végezni. Helyszíni vizsgálatai a szűk családi viszszaemlékezések alapján a következőket állapíthatta meg.

42 LOVAS László alföldi, közelebbről tiszántúli szegényparaszti családban született, apja ötgyermekes kosárfonó volt. Testvérei közül még hárman élnek, legidősebb fivére Imre (szül. 1907) volt a közvetlen adatközlő. Elemi iskolai végzettsége után kisebb megszakítással ipari tanuló, majd középiskolát végezve érettségi vizsgát tesz, feltehetően 1936-ban, s valószínűleg 1937-ben (?) kezdi meg az egyetemi tanulmányait, húszéves korában. A család még életben lévő legidősebb tagja, Lovas Imre csupán szűkszavú tájékoztatást tudott nyújtani, „.. .erről (ezekről) az időről sem tudtak bővebben nyilatkozni." Hátrahagyott iratanyaga, egyetemi indexe, jegyzetei, könyvei idők folyamán elkallódtak, s amint TÁBORI György levelében közli: „Már-már az emléke is a távolba vész az eltűnt testvérnek, mert élete folyására bátyja nem emlékszik. Semmi olyan dolgot nem tudott megemlíteni, ami Lovas László békési életéről beszámolt volna."

42 A családi visszaemlékezések gyér adataihoz hasonlóan, az egykori évfolyamtársak, kollégisták emlékezései is hiányosak, mégis forrásértékűek. ROTTLER Ferenc említi idézett munkájában, hogy a Györffy-kollégiumban, az 1942. évben: „...Március 21-én énekkar és utána Lovas László előadását hallgattuk meg a néprajzról,"

44 Majd 1. kép. A karcagi tanyaépület 1958-ban. (Karcag-Berek, Üllőpart 414.)