Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - K. CSILLÉRY KLÁRA: Statisztikai vizsgálatok a magyar népi bútorok történetéhez

gig vezetnek a menyasszonyi ládák ; ezekhez lehet hozzászámítani a néhány kivételes helyen szokásos és a gyűjteményben csak pár példánnyal képviselt volegényi ládákat. A kelengyébe adott ruhásszekrényeknek viszont évtizedenként legjobb esetben is hat-hét csupán a száma az anyagban, nevezetesen az 1840-es és az 1850-es, illetve az 1890-es évekből. Pedig a nem ritkán datálatlan kelengyeládákkal szemben a hagyományos, tarkán virágozott szekrényeknek szinte kivétel nélkül mindegyikén ott a készítés éve. Számuk viszonylag csekély voltának az az oka, hogy a magyar parasztságnál a szekrény túlnyomórészt a XIX. század második felében terjedt csak el, de akkor már inkább egyszínű barna és ennek megfelelően, a kortársi városi stílusirányzatokhoz igazodó, datálatlan formában. A datált ágyak sem sokkal számosabbak a szekrényeknél, azokkal azonos évtizedekben érve el a csúcsértékeket (8—10. kép). Itt viszont az az oka a datált példányok kis számának, hogy erre a bútordarabra — mégha ez hordozta is a magasra felhalmozott díszágyneműt — kevésbé érezték fontosnak a megrendelők az évszámot, mint a kelengyét befogadó ládára vagy szekrényre. A szentsarok bútorai között a díszes támlakiképzésű ülőbútorok vezetnek, a XVIII. században elsősorban székek és karosszékek. Ezek mellé ugyanezen század derekától néhány falitéka társul, a legkorábbi Mezőkövesdről, 1753-ból,

23 az 1790-es években pedig egyegy, egyaránt Erdélyből származó további tárgy: sarokpad fölé való tálasfogas

24 és bejárattal szemközti, kiemelt helyre illő tükör.

25 A Néprajzi Múzeum anyagában legkorábbi datálású, de bizonytalan társadalmi hovatartozású, 1666-os évszámú asztal után csak 1805bol való a következő, immár falusi használatra készült datált asztal, melyet Pulán (Veszprém m.) sikerült gyűjteni.

26 Az 1810-es évekből származik a múzeum két legkorábbi datálású tálalószekrénye, mindkettő Kacáról (Katzendorf, Cata, v. Nagy-KüküllŐ m.),

27 márpedig az ilyen tálalószekrények Erdélyben szintén a szobában kerültek felállításra, kiszélesítve a díszbútorok által a szoba területéből elfoglalt helyet. A lakás tiszteleti szögletébe kerülő mindezen bútorok közül azonban csak a datált falitékák száma emelkedett jelentősebben az idők folyamán, annyira, hogy az 1850-es években már meghaladja az évszámos székekét a gyűjteményben (12 : 9), sőt az 1860-as években megközelíti az összes ülőbútoroknak a számát (16 : 18), és csak ezt követően kezd el fokozatosan csökkenni. Az 1820-as, 1830-as évektől egy-egy datált tárggyal újabb, bár kisebb csoport jelentkezik. Olyan bútorok ezek, amelyeknek szokott helye kívül esett a ház tiszteleti részén, nemcsak a szentsarkon, de a túlnyomórészt annak közelében felállított kelengyebútorok elfoglalta területen is. A Néprajzi Múzeum anyagában az első ilyen bútorok: egy gyalogszék 1829-bŐl Szanyból (Győr-Sopron m.),

28 1838-ból pedig Tiszafüredről egy olyan alacsony székecske, melynek támlája és ülése egyetlen darabból kiképzett, és noha támlájának eleje és háta faragással igen gondosan díszített, együttes megjelenésében mégis egészen egyszerű hatású.

29 Az efféle lakástartozékok minden díszítettségük ellenére is aligha juthattak be a szoba ünnepi cselekmények és vendégek számára kijelölt részébe; hozzátartozónak vagy barátnak szóló ajándéktárgyat sejthetünk bennük, amit azonban legfeljebb a szobai fűtőberendezés mellett, a lakás munkasarkában használhattak vagy pedig a konyhában, a tornácon, a ház előtt. 1842-bó'l származik a Néprajzi Múzeum legkorábbról datált törülközőtartója, Nick községből (Vas m.),

3ü ez a tárgy szintén a szoba ajtó melletti falszakaszára való — mégha esetleg ilyen elhelyezésben tartozhatott tisztaszobának a berendezéséhez is. Azoknak a datált bútoroknak a sora, amelyek így vagy úgy, ám mindenképpen a lakásbelső reprezentációs szféráján kívülre tartoztak, a század második, felében folytatódik, de a számuk sohasem vált jelentősebbé. Mindezek mellett a XIX. század folyamán egyéb bútorfélékre is kiterjedt a datálás, így olyanokra, amelyek szerepelhettek ugyan lakásberendezési tárgyként — akár a főhelyen is —-, de ez rendeltetésükből nem következett szükségképpen. Ilyenek a legényládák. Közülük a legkorábbi egy 1826-ban készült, műkereskedelemből megszerzett, intarziás díszének a stílusa alapján azonban Veszprém megyébe lokalizálható példány, mely a homloklapjának két Isten báránya ábrázolásából következtetve, juhászlegény ládája lehetett.

31 1863ból datált a bútorgyűjteménybeli, Tolna városából (Tolna m.) való két „halászláda" közül a régebbi.

32 Ugyancsak az 1860-as évektől ismert évszámjelzés a múzeumba begyűjtött cselédládákon, köztük 1866-ból, CecérŐl (Fejér m.) származik a legkorábbi.

33 A bútorgyűjtemény évszámos egyedei közt az 1860as évektől viselnek datálást a szobába csak időszakosan beállított gyermekbútorok. Ilyenek elsősorban a bölcsők között találhatók. A gyűjteménybe a legkorábbi, 1863-as évszámú példányuk Süttörrol (GyŐrSopron m.) került be.

34 Évszámosak lehetnek a bölcső tartására szolgáló padfélék is, közülük egy különösen magas lábú, korláttal szegett, egyedülálló „ringó" avagy „kúla" a legkorábbi a múzeumban, 1866-ból Kákicsról (Baranya m.).

35 Az állókákon az 1890-es évektől fordul elo évszám az állományban, így egy