Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - KECSKÉS PÉTER: Egy letenyei présházpince felmérése és áttelepítése

tunk, elé nyílt tüzelőt építettek. Mind az ülő-, mind az alacsony tüzelőpadka nagyméretű égetett téglákból állt, agyag kötőanyaggal. A tüzelő felett tölgyfa keretszerkezeten szikrafogót és füstterelőt építettek. Ez a 200x264 cm alapterületű szikrafogó (5/c—d kép) fűzfából font és kívül-belül sárral tapasztott. — Az északi pince földpadlózatának sarkában égésnyomot, a boronafalban a szikrafogó alatt kéménylyukat találtunk. Megállapíthattuk, hogy nem kályha nyoma, hanem a két világháború közötti időben ideiglenesen használt „dobkályhá"-nak és csőnyílásának maradványa. A présházpince főfalai nagyméretű fűrészelt tölgyfaboronákból állnak. A talpfától a koszorúgerendáig 4—5 borona alkot egy falszakaszt. A falakon a rövidebb elemeket egyenes lapolással toldották, a boronák elmozdulását függőlegesen befúrt, orsó alakú bükkfaszögek akadályozták meg. A boronák a falcsatlakozásoknál fecskefarkas lapolással illeszkedtek (4. kép). A présház két oldalfalát úgy képezték ki, hogy azok a pince ajtajának szárfájába zsilipeléssel, a főfalba fészkeléssel illeszkedjenek. A falak tapasztatlanok és meszeletlenek, a boronák közötti réseket pelyvás agyaggal tömítették. A boronák (750x50x20 cm elemek is) anyagának háromnegyede bontáskor teljesen egészséges volt. A nyílászárók közül a présház és a pincék ajtajai ácstokosak voltak, a szárfák és a szemöldökfák falalkotó elemek (2., 3. és 5/e kép). Az ajtószárnyak faszögekkel erősített pallóit a hátoldalon két faheveder fogta össze. Az ajtószárnyak sarokpöckeit a talpfánál és a szemöldökfánál rövid, ívelt faheveder biztosította. A présház bejárata előtt fenyőfából félajtó volt. Az ajtókon nagyméretű, kovácsoltvas billenőnyelves parasztzárakat találtunk. A pincék két ablakát úgy alakították ki, hogy a boronából 20X20 cm nyílást vágtak, s kereszt alakban vasrácsot illesztettek bele. A másik két nyílás téglány alakú pinceszellőző. A 16x5x5,5 m befoglaló méretű épület döngölt föld padlózatát és alapozását megkutattuk. A bolygatatlan földtől átlagosan 10 cm vastagságban sártapasztás rétegeket találtunk. A talpfák alatt épített alap nem volt. A nyers vörös agyag és a talpfa között kb. 20X 7x3 cm méretű lapos köveket helyeztek el szigetelésként. A présház É—Ny-i sarkában állt a tölgyfából ácsolt bálványos, végorsós borsajtó, aminek bálványfáján karcolt rovásjeles datálás látható.

6 A közel 6 m hoszszú bálványfát négy szárfa fogta össze, végén körtefából faragott csavar, ami a földbe süllyesztett ácsolt „csavarház"-ba menettel fordul. A szárfák között fakeretben a szőlőt befogadó, téglalap alaprajzú „garat", amit keskeny pallók határolnak {51 f kép).

7 A prés talpfáját két nagy párnafa támasztja alá, előtte a fürtök megtörésére helyet adó, öt elemből összeillesztett keskeny kád („melence"). A nagyméretű prés bontási tapasztalata azt mutatta, hogy hitelt kell adni a szájhagyománynak: „a prős fölé húzták a hajlékot", legalábbis egyszerre készült a présház és sajtója.