Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR: A magyarországi lakóházak deszkaoromzatairól

Gilyén Nándor A MAGYARORSZÁGI LAKÓHÁZAK DESZKAOROMZATA1RÓL Mind az egészen egyszerű, pusztán gyakorlati célú, mind a többé-kevésbé díszes faormokat még napjainkban is szinte az egész magyar nyelvterületen megtaláljuk. Természetesen vannak vidékek, ahol a díszes faormok különösen jellemzőek és gyakoriak, míg máshol csak egyszerűbbek, és azok is csak kisebb számban fordulnak elő. A faormok elterjedésének egy építészeti és egy gazdasági alapfeltétele van : az oromfalas tetőforma elterjedése és a deszka viszonylag olcsó és egyszerű beszerezhetősége. Bevezetőül vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket. A hagyományos magyar népi építészet jellegzetes, elnyújtott téglalap alaprajzú épületeinek két alapvető tetőformája az ormos és a kontyolt nyeregtető, amelyek közismert elterjedési területeit célszerű itt röviden összefoglalni. Az oromfalas tetőnek nagy hagyományai vannak a Nagy- és Kisalföldön, a Dunántúl keleti részén. Másutt, úgy látszik, inkább csak a múlt században kezdett elterjedni, a peremvidékeken elsősorban a központi, alföldi háztípus térhódításának nyomán, míg másutt, főként a Dunántúlon és Erdélyben inkább városi hatásra. A Nyugat- és Dél-Dunántúlra, az Alföld keleti részére és Erdélyre jellemző kontyolt tetőforma nem ad lehetőséget deszkaormok építésére. A két tetőforma közötti egyik átmenet, a csonkakontyos tető feltehetően a kontyos tető visszaszorulása idején terjedt el a múlt században, leginkább annak második felében, elsősorban a Dunántúlon és az Alföld keleti részén, sőt még Erdélyben is. A csonkakonty alatti csonka orom trapéz alakú. Előnye részben az egyre inkább tárolásra is használt padlás jobb szellőzése, de elterjedésében legalább ennyire fontos szerepet játszott esztétikai értéke. Erre mutat, hogy legtöbbször csak az utcai oldalra kerül, hátul továbbra is kontyolt marad a tető. Az északi háztípusra jellemző a füstlyukas és a víztetó's tető, amelynél a háromszög alakú csonka orom a gerincnél alakul ki. Minden valószínűség szerint a füstlyukas tető a kontyos tető változataként alakult ki, majd mikor a füstlyuk funkcióját vesztette, sövényfonással vagy deszkával lezárták. Később dekoratív értéke miatt egyre nagyobbra készítették, kifejlesztve a vízvetos tetőt. Ez a tetőforma a szomszédos szlovák területen is általános, és valószínű, hogy eredetét a felvidéki szász városok egyházi és polgári építészetében kell keresnünk. Mint rövid összefoglalásunkból is látható, a deszkaormok építészeti feltétele, az oromfalas, csonkakontyos vagy vízvetos tetőforma a múlt században már szinte minden területen megvolt. Bárdolt deszkát már igen régóta készítenek, de munkaigényes előállítása nem tette lehetővé széles körű alkalmazását, és durva, egyenetlen felülete a faormokkal szemben támasztott esztétikai igényeket sem elégítette ki. A faormok elterjedésének feltétele tehát a megfelelő faanyagon túl a fűrészmalmok és fűrészüzemek elterjedése volt. A fűrészmalom középkori, nyugat-európai találmány. Az első hazai adatok a XV. századból származnak, de a hegyvidékek kivételével még a XVII. században is deszkahiány volt, a főúri és egyházi építkezésekhez sokszor Ausztriából voltak kénytelenek deszkát hozatni. A hiányt újabb fűrészmalmok telepítésével és külföldi szakemberek behívásával igyekeztek megszüntetni.

1 Mivel a szálfák felfűrészeléséhez viszonylag nagy energia szükséges, a fűrészmalmok csak nagyobb esésű és bővebb vizű patakok, folyók mentére telepíthetők. A gőzgépek elterjedéséig ez volt az egyetlen lehetősége a fűrészelt faáruk gazdaságos és tömeges előállításának. Gyergyóban például feltehetőleg már a XVI. században megjelennek a fűrészmalmok. Az 1627. évi erdélyi országgyűlés már a gyergyói deszka árát is szabályozta, ami jelentős termelésre mutat. A XVIII. században három falu kivételével mindenütt van egy vagy több fűrészmalom. 1879-ben 125 vízifűrész működött Gyergyóban, egy fűrész napi teljesítménye 3—5 köbméter volt. Az egyik fontos termék a colos-deszka vagy marosi-deszka volt, amely egy coll =24 mm vastag. Ennek egy részét a marosi tutajokon az Alföldre, egészen Makóig leúsztatták.

2 Sok fűrészmalom működött I. Rákóczi György birtokain is már a XVII. század közepe táján, de ezek is túlnyomórészt az erdélyi és felső-magyarországi hegyekben voltak találhatók. Jellemző, hogy míg a munkácsi uradalomhoz tartozó, a Kárpátokban lévő fűrészmalom csak a várhoz évente 1400 szál deszkát tartozott adni, az alacsonyabb zempléni hegyekben található regéci fűrészmalomról azt jegyezték fel, hogy csak árvíz idején tud dolgozni.

3