Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - SIMÁNYI FRIGYES: Fertőszéplak faluképi rekonstrukciós terve

5. kép. Fertőszéplak műemléki védettségű épületeinek vázlata (1972) valószínűleg régóta lakhelye az embernek és valószínű, hogy régészetileg jelentó's hely. A település első írásos említése 1262-ből származik Syplak néven, feltehető azonban, hogy már jóval ez előtt lakott hely volt, mivel a templomról már 1250ben említés történik. A jelenlegi plébániatemplom általános alaprajzi elrendezése és szerkezeti adottságai alapján joggal feltételezhető, hogy a vakolat alatt középkori részletek rejtőznek. Széplak a középkor folyamán az Osli család birtoka. A XVI. században a község Nádasdy-birtok lesz. Velük hozhatók kapcsolatba a megmaradt uradalmi magtár, a volt Széchenyi-kastély késő reneszánsz és kora barokk részletei. A török időkben a község lakossága csak egy-egy portya idejére húzódik a láprengetegbe, ezért az nem néptelenedik el, így megmaradhatott a településszerkezet középkori karaktere. Széplak a XVII. század végén az Eszterházyaké, majd a Széchenyieké lesz. Egykori kastélyuk ma tsz-magtár. Itt született Széchényi Ferenc, Széchenyi István édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója. A község 1771-től 1945-ig ismét Eszterházy-birtok. Ők alakítják át a kastélyt magtárrá. Számunkra a történeti adatoknál fontosabb a településszerkezet ismerete. Fertőszéplak azon nagyon kevés községünk közé tartozik, amely máig megőrizte középkori településszerkezetét. A középkori település magva: természet alkotta dombtető, rajta a templommal és körülötte a temetővel, a templommal szemben pedig a birtokos udvarháza, gazdasági épületeivel. A település másik szerkezeti eleme a közel K—Ny-i irányú fertőmenti országút, mely a tájegység településeit fűzi fel Sopronig. A Süttör—Eszterháza irányából érkező út a templomdomb alján „Y" alakban kettényílik, háromszögletű teret alkotva a templom-udvarház együttesnek. Ez a településszerkezeti alaptípus, mely több középkori eredetű településünkben is fellelhető, lényegében mind a mai napig megmaradt, és most is meghatáro-