Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - SIMÁNYI FRIGYES: Fertőszéplak faluképi rekonstrukciós terve

Simányi Frigyes FERTŐSZÉPLAK FALUKÉPI REKONSTRUKCIÓS TERVE A fenti címen még 1972-ben elkészült tanulmányterv ismertetését két tényező teszi időszerűvé. Az egyik az, hogy a szóban forgó tanulmányterv elkészítésében szakértőként közreműködve igen jelentős szerepe volt VARGHA Lászlónak (1904—1984). A másik az, hogy ez a tanulmányterv volt az egyik, talán éppen a legfontosabb állomás egy viszonylag új, 1982-ben átadott „in situ" megőrzött, öt épületből álló falumúzeum megvalósításának nem éppen akadálymentes útján. A tanulmányterv 25 példányban készült. Pedig az anyag, a szakemberek által a magyar népi építészet még megmaradt értékesebb egyedeinek és együtteseinek az utókor számára történő megmentése érdekében folytatott sok évtizedes erőfeszítései és különböző akciói sorába illeszkedve ma már tudománytörténeti jelentőséggel bír. Az egykori Széplak, ma Fertőszéplak FŐ utcájának népépítészeti együttese páratlanul szép. Fertőd — az egykori Eszterháza — felől érkezve a házsorok látványának élményét az utca tengelyében dombon álló kéttornyú templom még jobban felfokozta, és kedvelt fényképtémává vált. így a fertőszéplaki együttes képe többször megjelent helyi és országos sajtóban egyaránt. Természetesen az idevágó kevés számú szakirodalomban is találkozunk a képpel, a Fertő tó menti népi építkezés illusztrációjaként. Fertőszéplak Fertőd szomszédságában, azzal ma már szinte teljesen egybeépülve, a Fertő tó menti községeket összekötő országútra fűződik fel, így fokozódó idegenforgalmunk szempontjából is jelentős település. Mindent egybevetve, a szakemberek körében egyre nyilvánvalóbbá vált az együttes megmentésének fontossága, szükségessége. Mégis 1972-ig az ügy érdekében szinte semmi sem történt. Ennek számos oka volt. Ezek közül sorolunk fel néhányat. 1960-ig Fertőszéplak központja olyan érintetlen állapotban maradt fenn, hogy senki sem gondolt arra, hogy az rohamosan elpusztulhat, átalakulhat, így a fokozottabb hatósági védelem szükségessége addig még csak fel sem merült. Ezzel függ össze, hogy a különben kitűnő magyar műemlékvédelmi szervezet érdeklődése a népi építészet iránt csak az 1950-es években indult meg, és az 1960-ban kiadott hivatalos műemlékjegyzékben még egyetlen fertőszéplaki népi épület sem szerepelt. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a magyar népi építészet kiemelkedő értékeinek műemléki védettség alá helyezése, ennek elérése nem kis mértékben szintén VARGHA László tevékenységének köszönhető. Időközben megindul ugyan a népi épületek műemlékjegyzékbe való felvétele, de 1971-ben a több mint ötven épületből álló fertőszéplaki együttesből még csak öt épületet tartanak nyilván műemlék jellegűként (MJ) és további hármat faluképi jelentőségűként (FK). (A műemlékjegyzék még két faluképi jelentőségű épületet sorol fel, de ezek a falu más részében helyezkednek el.) A „még" helyett írhattunk volna „már"-t is, mivel az alighogy elkészült és jóváhagyott új műemlékjegyzékből annak megjelenésekor több épületet, azok időközben történt engedély nélküli elbontása, átalakítása miatt törölni kellett.) Az együttes védelméről — műemléki jelentőségű terület (MJT) — pedig szó sem esett. Kétségtelen, hogy a védelmet az illetékes tanácsi szervek sem erőltették, hiszen minden újabb védett épület újabb gondot jelentett számukra adminisztrációs, hatósági téren és olykor pénzügyi vonatkozásban is. Egy egész faluközpont védelme esetében ez a nem egész alaptalan tartózkodás még inkább érthető volt, különösen abban a Győr-Sopron megyében, amely a nyilvántartott műemlékek számát tekintve az első helyen állt és áll a megyék között. 1960 után a mezőgazdaság átalakulásával a falusi lakosság rohamos anyagi gyarapodásával megindult országos építési, átalakítási, korszerűsítési hullám FertŐszéplakot sem kerülte el. A csodálatos együttesből szinte havonta tüntettek el egy-egy épületet, hogy helyébe oda nem illő tömegű házat emeljenek, vagy a szép eklektikus homlokzatot torzították jellegtelenné, a jobbik esetben csak az épület hátsó felét toldták meg vagy alakították át. Alig tíz esztendő alatt az egykor híres népépítészeti együttes oly mértékben átalakult, eltorzult, megváltozott, hogy kétségtelenné vált, ha igen rövid időn belül nem történik határozott lépés az együttes maradványainak a megmentésére, azok műszaki dokumentálására, esetleg hasznosításukra, az egy-két év alatt menthetetlenül és nyomtalanul elvész a magyar népi építészet tudománya számára.