Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 3. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

Tanulmányok - VARGHA LÁSZLÓ: Adatok a szabadtéri gyűjtemények magyarországi történetéhez (Az 1938—1940 között megrendezett budapesti mezőgazdasági kiállítások parasztházai)

3. kép. Mezőgazdasági Kiállítás (1938): A kiállítási falu. Halasi csipkeház Alaprajzi elrendezése : egyetlen helyiségből áll. Hosz­sza 8,60 m, szélessége 4,40 m. A tornác hasznos széles­sége 0,90 m. A kiállítási ház falvastagsága, a téglapil­lérrel merevített, egysoros téglafalazat 0,15 m. Alaprajzilag és építőanyagában, szerkezeti megoldá­sában stílustalan és jellegtelen. Tipikus példája a vásári célokra szolgáló „népies" kiállítási épületnek. A fris­sen meszelt egysoros téglafal, az aránytalan tornác­megoldás, a gyors építkezés, a rossz kivitel, a barnára frissen mázolt nyers faszerkezet (deszkázat, ablakok és ajtók), a sivár és jellegtelen berendezés a kiállítási épü­let olcsó és vásári jellegét még jobban aláhúzza. A kiállítási helyiségben a falak deszkavázon vászon­behuzattal vannak lefödve, a mennyezet is ugyanilyen, jól bemeszelve. Kéménye a tornác felőli oldalon, a má­sodik ablak és hátsó ajtó között, tehát a tornác fölött emelkedik. A kémény téglából van falazva, felső részé­ben két keskeny övpárkány között, minden oldalán egy-egy nyílás, a kémény mind a négy oldalán félkör­íves oromzattal lezárva. 1940-ben, a kiállítási helyisé­get már egy kívülről fűtött kisebb kerek, padka nélküli boglyakemence fűtötte. Ennek a kemencének a kiállí­tási ház hátsó falához falazták az 1 m magas sípké­ményét, s a kemence torka egyszerűen a szabadba nyí­lott. A kiállítási helyiségben — ugyancsak — 2 db vil­lanykörtével felszerelt „petróleumlámpa" lóg. A stílu­sosnak egyáltalán nem mondható kiállítási helyiségben különböző helyről felhozott bútorokat figyelhettünk meg. Palóc — fűrészelt díszű — karospad és lóca mel­lett jó arányú saroklóca és egy új asztal. A lóca : Pozs­gai János 1886 Döme Éva 1886 felirattal és évszámmal. (Feltehetőleg a készíttetők — új házasok — neveivel és a készítés évével.) Hartai német, tarkára festett szek­rény, Maria Schmi Anno 1854 névvel és évszámmal. Különféle fogasok és tálasok, származási hely megjelö­lése nélkül; két új faragott karosszék, Szegedy Maszák Györgyné Holló Valéria „népművészeti" kereskedésé­ből. Az eladásra szánt anyag sok-sok halasi, általában értékes — bár inkább iparművészeti jellegű — csipké-

Next

/
Thumbnails
Contents