Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony

te, szilva, dió) bútorok és konyhai eszközök anyagaként használták. Az akácfa csak az 1930-as évek körül jelenik meg a terület épületeinél. Régi, eredeti ajtót, födémet már találtunk tölgyfából, de ablakot egyet sem. Ez kétféle okra vezethető vissza. Először is az ablak készítése asztalos szakismeretet célszerszámokat igényel. Másodszor az igen vékony (12—15 mm) szerkezetek egyenesszálú, könynyen megmunkálható fát, fenyőt igényelnek. 29. Fát csak télen szabad dönteni, és a sok időt igénylő előkészítő munkák (faragás, bárdolás) elvégzése is ilyenkor lehetséges. 30. A ma látható 13 torony néhányánál a lapolások függőleges bevágásait is vésővel, baltával készítették. A munkában részt vevők nyilván idegenkedtek a keretes fűrész használatától, mert ahhoz nem voltak hozzászokva. Egy ferdetámasz lapolását viszont nem lehetett keresztvágó fűrésszel elkészíteni. Ahol keresztvágó (nagy) fűrész kellett (oszlopok csapkialakítása, gerendák szintbevágása stb.) ott a fűrésznyomok láthatók is. A díszítőelemek finomabb kialakítását nyilván a mesterek végezték el. 31. A szarufák vizsgálatakor kiderült, hogy csak néhány elem van ács jellel ellátva. Ebből arra lehet következtetni, hogy az 1895-ös renováláskor több szarufát kicseréltek, de a tetősisak méretét nem változtatták meg. 32. Legalábbis a bontás idején faszeg nyomait nem találtuk. Vörös festéknyomokat találtunk a szerkezeten, de az lehetett a csapózsinór nyoma is, amivel bárdolás előtt az adott szerkezeti elem egyenes élét, „rajzolták" meg. A felsorolt irodalom ellenben bőségesen utal a tetőfelületek festését illetően. 33. A nemesborzovai harangtorony múzeumi telepítéséről, építészeti és néprajzi jellegzetességeiről vö.: FLÓRIÁN Mária 1978. 34. A fényképeket JANOVICH István készítette.