Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)
Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony
volna, ami komolyabb érték, háromszor akkora beruházás, mint egy iskola, az említett jegyzőkönyvek ezt a tényt nyilván rögzítették volna. Megjegyzendő, hogy a szárazmalom építését is elhallgatják ezek a források, holott az is egyházi tulajdon volt. Ha elfogadnánk az 1794. évi dátumot, akkor az 1667. jelzésű toronygomb (mely 1895-ben még a toronycsúcson volt), a régi 130 éves toronyról került az új toronyra. Itt azonnal felmerül a kérdés, hogy a régi fiatorony gombjait miért nem építették be? Továbbá meszokott dolog a torony gombjainak egy nagyobb renováláskor történő lecserélése, de vitatható a toronygomb alatt magának a toronynak a cseréje. Végül, de nem utolsósorban ez a csere ellenkezik a hagyományokkal. A közösségnek nem az építmény kora volt a fontos, hanem erőfeszítésük, összefogásuk eredményeinek éve, melyet emlékeztetőül, példamutatásként örökítettek meg egy feliratban, vagy éppen a toronygomb zászlójában. összegzésképpen a fenti gondolatmenet, végeredményben a XVII. századi datálást erősíti, kizárva az 1794. évi építés lehetőségét. Az ,,1860. táján" meghatározást BALOGH Ilona említi először, idézve a Református Egyházi Műkincsek Leltára 1935-ben még megtalálható kéziratos szövegét, mely vázlatosan a mai torony leírását adja meg. Az egyetlen szépséghiba a magasság megbecsülésében van. Az idézet ,,c. 15 m magas" méretet jelöl, a valóság pedig 18 m. Mérnöki szemmel a 3 m-es különbség tetemesnek látszik, de ha figyelembe vesszük, hogy BALOGH Ilona ugyanazon toronynál néha két, három magassági méretet közöl, mint lehetségest, különböző forrásokra hivatkozva, már nem tartom nagynak az eltérést. 20 Különösen nem, ha figyelembe veszem azt is, hogy az idézet által közölt méret célja nem a pontos magasság, hanem egy nagyságrendi kategória meghatározása lehetett. Amiben az egyházi összeírások adatai konzekvensek, azok az évszámok, melyek valódiságához aligha férhet kétség. Jelen esetben is az ,,1680. táján" szó szerint értelmezendő, tehát az 1680-as datálás már hibás. Az 1667. évi datálás alapja a múlt század végi nagy renováláskor leemelt régi toronygomb, mely az 1950-es években még a templom padlásán volt látható. Több szerző említ egy múlt század végén készült festményt és fotót, melyen a torony csúcsán levő zászlón kivehető az évszám. A datálás ellen szól, hogy a falu feldúlása után hat évvel hogyan volt képes a lakosság kb. 120 frt. értékű beruházásra. Az 1662. évi jegyzőkönyvek csaknem minden falunál 200 frt-nyi kárt emlegetnek, még a Borzovánál nagyobb települések esetében is. 27 Gyanítható mégpedig a minél nagyobb összegű kártérítés jogos igénye, amiből valamekkora összeg valóra is válhatott. Ez az összeg lehetett a torony építésének anyagi bázisa. Végezetül, ha mint megbízható adatot vesszük számba a BALOGH Ilona által idézett ,,1680. táján" meghatározást, úgy az 1667. évi datálást szinte biztosra vehetjük. Érdekes azonban, hogy az általában pontos egyházi összeírás miért nem tudott erről az évszámról, hiszen az évszámos toronygomb az összeírás idején a tornyon volt. A szerkezet, valamint a történeti adatok és a lehetséges építési évszámok vizsgálata, számomra —• ha közvetett bizonyítékok alapján is — bizonyossá teszi az 1667. évi datálást. A fatornyok bonyolultnak látszó szerkezeteit ezidáig nagyon kevesen ismertették. SZINTE Gábor volt az első, aki általában a tornyok szerkezeti megfogalmazásával foglalkozott. Ezt fejlesztette tovább DOMANOVSZKY György. A nemesborzovai fatorony építésén részt vevő lakosság — legalábbis mai értelemben véve — valóban képzetlen földművesekből állhatott, de a gyakorlat életelemük volt. Egész életükben famegmunkálással is foglalkoztak. Ólakat, istállókat, házakat építettek, szerszámokat készítettek. A mindennapi gyakorlat erősen kifejlesztette náluk a statikai, szerkezettani gondolkodást. A támaszrendszerek működését valóban nem tanulták, de ösztönösen érezték. Ezért egyszerű és tiszta az általuk alkotott szerkezeti rendszer, még ha olykor tartalmaz is néhány felesleges elemet. Hivatásos építőmestert csak templom, torony, malom létrehozásához alkalmaztak. A nemesborzovai harangtorony szerkezete hűen tükrözi a fához rendkívüli módon értő építőmesterének szakmai jártasságát, tudását. A torony építéséhez több mint 60 köbméter fára volt szükségük, melyből a kilenc darab 12 m-es oszlop, a gerendák és ferdetámaszok készültek. A fa kitermelése nem okozott gondot, hiszen a faluról 1784-ben készült térkép jelöli, az írásos anyag pedig közli, hogy nagy kiterjedésű, őshonos tölgyerdő veszi körül a települést. 28 Az építést megelőzően kiválasztották, és megjelölték a környékbeli erdőben a felhasználásra szánt tölgyfákat, melyekből később a torony készült. Az építkezés irányítására meghívott mester feltehetően részt vett a faanyag kiválasztásánál, és az ő útmutatása alapján faraghatták meg pontos méretre a gerendákat is, az építést megelőző téli időszakban. 2 ' 1 Így az építés idején már csak a pontos hosszméretek és csatlakozások, illesztések kialakítására volt szükség. A faanyag feldolgozásához az alábbi szerszámokat használták: a fa döntéséhez nagyobb méretű balta, gallyazáshoz kisebb méretű balta. A rönkök darabolásához keresztvágó fűrész, fafaragáshoz balta, bárd, csapózsinór (rajzoláshoz), hasításhoz fabunkó, ék és balta. A csapok, csaplyukak, illeszté-
