Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - BÁLINT JÁNOS: A nemesborzovai harangtorony

elkerülhetetlen volt. Adataink vannak arról, hogy 1712 és 1780 között tizenegy alkalommal telepítettek németeket a terület lakatlan, illetve ritkán lakott falvaiba, közöttük sok tanult mesterembert is. Ök azonban már későn érkeztek ahhoz, hogy hatásuk kimutatható lenne.

12 Tény azonban, hogy a vizsgált terület építőmesterei között — számlák bizonysága alapján — mind a négy nép jeles mesterekkel képviseltette magát. A XVI. és XVII. században számtalan német, olasz és más nemzetbeli császári mérnök, építőmester is működött a terület erődítési munkáinál.

13 Figyelembe kell venni az egyház építési tevékenységét is. A szerzetes rendek is „kézséggel vállalnak közreműködést" templomok építésénél, ahová saját szakemberüket küldik.

14 Egyértelműen kimutatható, vitathatatlan hatás csak Erdély felől érte a Felső-Tisza-vidéket, politikai, gazdasági, kulturális, népművészeti téren egyaránt. Ez ma már annyira nyilvánvaló, különösebben bizonyítani sem kell. A több publikáció ellenére a nemesborzovai torony történetére vonatkozó konkrét adatunk igen kevés, és nagy részük ellentmondásos. Az egyházi kiadásokról, és javakról az alábbi adatokat tudtam figyelembe venni: 1436-ban először említik a falut korabeli írások,

2 1543—1545 között Mánd lakossága áttér a református hitre,

22 1655-ben ónkannát kapnak.

21 1662. évi jegyzőkönyvek tanúsítják, hogy a falut zsoldosok feldúlják.

20 1667: Egyes leírások szerint a templom padlásán tárolták a torony régi gombját, melynek zászlóján ez az évszám volt látható, és ennek alapján fogadták el építési időpontnak. ERDÉLYI Zoltán le is rajzolta a zászlót, 30 X 15 X 18 cm méret közlésével.

15 1680. táján épült a 15 m magas torony Borzován, a Református Egyházi Műkincsek Leltára szerint.

19 1749-ben az anyagyülekezet Mándon fatornyot építtet.

18 1755-ben talpas, aranyozott ezüstpoharat csináltatnak.

17 1764-ben önálló egyházi egységgé válik Borzova, birtokot, paplaknak kúriát vásárolnak.

10 1794: Az általánosan elfogadott dátum a torony építésére. Az évszám elfogadását valószínűleg a fiatorony gombján levő zászlón található „A 94" datálás döntötte el. Ezzel az évszámmal kapcsolatban semmilyen írásos adat nem állt rendelkezésünkre.

15 1809—1818 között kőtemplomot, 1827-ben iskolát építenek, . 1872-ben a paplak paticsfalát kicserélik vályogtéglára, 1873-ban a paplakot zsindelyeztetik. 1874-ben elvégzik a templom tetőjavítását, zsindelyezését, paplakba deszkapadló készítését.

16 1895-ben a torony teljes felújítását elvégezték: zsindelyezés, festés, toronygombok felhelyezése, oldal- és mellvéd deszkázat kialakítása.

23 1906-ban a templomon cserépre cserélték ki a fazsindelyt, és a tornyon is végeztek kisebb javításokat. (Saját gyűjtés.) 1970-ben az épületet megvásárolta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, és még ez évben elvégezte a bontást az Országos Műemléki Felügyelőség Nyíregyháza Építőtésvezetőség ácsbrigádja, ANGYAL János vezetésével. A múzeum részéről a bontáson jelen volt ERDÉLYI Zoltán és BÁLINT János. (6. kép.) Mint láthatjuk építési évszám három is akadt, de teljes bizonyosságot egyik sem nyújt. A datálás kérdését három megközelítésben vettem vizsgálat alá. Először a Felső-Tisza-vidéken ma megtalálható 13 fatorony szerkezeti megoldásait, majd a szerkezeti elemeken található ácsjeleket hasonlítottam össze, keresve az esetleges azonosságokat. Végül az ismertetett történeti adatok birtokában elemeztem a datálás szempontjából feltételezett három évszámot. A szerkezeti összehasonlítás alapjául a különböző időpontban épült tornyok szerkezeti kialakítása, támaszrendszereik komponálásának módja szolgált. A ferdetámaszok alkalmazása szerint két csoportra osztottam a tornyokat. Az első csoportot képezték azok, melyek ferdetámaszai egymást keresztezve oly sűrű rácsszerkezetet alkottak, annyira túlbiztosítottak, hogy ma ez képtelen anyagpazarlásnak tekinthető. Ebben a csoportban legszebb a zsurki (épült: XVII. század közepén), melynél csak a középső oszlop van 60 fokos szögben megtámasztva, de az hat helyen. (7. kép.) Az ilyen rendkívül látványos, egyirányú támaszrendszer nem a legszerencsésebb megoldás, mert még ilyen túlbiztosítással sem tud az.esetleges csavaró erőknek (szélhatás) megfelelni.

24 A nyírbátori torony (épült: 1640 körül) ferdetámaszai szintén 60 fokos szögben merevítik négy helyen a középső oszlopot (8. kép), míg másik négy pár támasz a külső oszlopot fogja. A legtöbb hasonlóság a vámosatyai (épült: 1691-ben, 9. kép), és a borzovai toronyszerkezet (6. kép) kialakításánál található. Mindkettőnél három pár ferdetámasz fogja a középső oszlopot, három pár pedig ezeket keresztezve a két szélsőt, nem mindig azonos szöghajlásban. A másik csoportba soroltam azokat a tornyokat, melyek szerkezete tudatos, racionális szerkesztésről árulkodik. Az első csoporttal ellentétben itt már egy letisztult, tovább alig fejleszthető támrendszer található, melynek felesleges eleme szinte alig van. Kiemelkedően szép az egymásra is hasonlító gemzsei (10. kép), és a tivadari (épült: 1757) torony pontos szerkesztésű ferdetámaszokkal megoldott szerkezete. Ugyancsak ide sorolhatók, az egymáshoz szintén nagyon hasonló tákosi (épült: 1767-ben, 11. kép), szabolcsbákai (épült: 1770) és csarodai (1855), valamint az egyedi megoldású tiszacsécsei (1822, 12. kép) tornyok is. Az első és második csoport közötti átmenetnek tekinthetők a nagyszekeresi és lónyai (1781, 13. kép)