Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

kor a házat a tornáccal növelt szélességű kamrával, istállóval, pajtával, majd féltetős fészerrel bővítették (18. kép). A szoba-konyha rész előtt vaskos pillérekre támaszkodó lepadlásolt tornác húzódik, melyet utóbb mellvéddel láttak el. A füstöskonyha füstje a konyha deszkafödémén hagyott nyíláson keresztül részben a padlásra távozott, részben a kettős ajtón keresztül az udvarra, feketére festve a padlás és a tornác gerendáit. Az utcai homlokzatot az 1930-as években alakították át: két nagyobb ablakot vágtak rajta, s a csúcsfalat felfalazták a nyeregtető síkja fölé (19. kép). A tornác utca felé eső részében trafikot képeztek ki.

216 A múzeumi bemutatásnál a bontási megfigyelések és analógiák álapján (20. kép) a korábbi, egyablakos utcai homlokzatot fogjuk rekonstruálni. A tetőszerkezet szelemenes, a taréj szelement a csúcsfalak, ill. a harántfalak felett ollószárak és egy félágas tartják. A szelemen a konyha-istálló közti fal felett toldott, ami szintén az épület két fázisban történt építésére utal. A tető zsúppal fedett. A füstöskonyha hasáb alakú, magas téglakemencéje ugyancsak a 30-as években készült, amikor a konyhába a padlószintről induló zárt kéményt építették, ebbe vezették a kemence füstjét. Egyidejűleg a szobai zöld szemeskályhát is elbontották, s helyére rakott sparhert került. A kádártai lakóház a múzeumi bemutatás során a füstöskonyha továbbfejlődött változatát fogja képviselni. Ennél a kemence már csupán kenyérsütésre, a szobai rakott sparhert viszont fűtésre, főzésre egyaránt szolgált. A kádártai lakóház berendezése a bontáskor sarkos elrendezésű volt, s használatban voltak benn még a XIX. század első feléből származó bútorok is (21. kép). A keményfából készült sarokpadot egyszerű, vésett virágmotívumok ékítik. Kiemelkedő darabja a berendezésnek egy XIX. század első felében készült faragott, festett komáromi láda, homloklapján virágos ágat tartó madármotívummal. Mellette már szekrény is állt a szobában. A felszerelésben sok volt a házilag készített bútor, használati eszköz: gyalogszékek, tuskószék, vesszőkosarak, szakajtók stb., ami részint a család szerény életkörülményeire, részint a gazda kiegészítő foglalkozására utal. A kamrában szerszámnyélfaragó műhelyt fogunk berendezni, mellyel a Bakonyban igen jelentős faragó, szerszámkészítő specialisták munkáját fogjuk felidézni.

217 A porta kiegészítő építményei: kőfalú disznóól és méhes (22. kép). A hidast más faluból kell pótolni. Kút a portán soha nem volt, a korábban általános gyakorlat szerint a közös kútról, a szomszédoktól vagy a Sédről hordták a vizet. A tájegység legrangosabb épületegyüttese Szentgálról származik. Szentgál lakói mint királyi vadászok lokális nemesi kiváltság birtokosai voltak, s jogállásukat sikerült mindvégig megőrizniük.

218 Kiváltságaikat s egyben gazdasági jómódjuk alapját is hatalmas kiterjedésű, összefüggő erdőkkel borított határuknak köszönhették. Az erdők tették lehetővé nemcsak jelentős erdei állattartásukat, de a XVIII. századtól kezdve az erdők bérbeadása, a fa kitermelése folytán jövedelmeik növelését s a szántóterület extenzív kiterjesztését.

219 Ennek nyomán a XVIII. század második felében és a XIX. század első felében fejlett, polgárosult lakáskultúrát hoztak létre, ebben is, mint öltözködésben, életmódban a megyei nemességet követték.

220 Noha a jobbágyfelszabadítás után ez a fejlődés megtorpant, s a század végére az egykori nemzetes házakat már inkább a stagnálás, szétesés jellemezte,

221 a századvégi állapot bemutatása is alkalmas e nagymúltú és speciális kultúrát létrehozó falu egykori jómódjának, majd gazdasági erőforrások híján paraszti szintre süllyedő életmódjának felidézésére. Múzeumunk lakóháza egy köz végén állt, egyes portán történő bemutatását azonban lehetővé teszi az a tény, hogy a ház a közös udvar elsőnek felépült háza volt, melynek homlokzata egy azóta megszűnt útra nézett (12. kép). Bár a ház nem datált, az előbb vázolt okok és analógiák alapján valószínű, hogy a XVIII. század végén épült.

222 Lakói módos református nemzetes családok voltak, legutóbb a Móri, korábban a Rák család.

223 Minthogy a ház a múzeumban egyes portán fog felépülni — közös udvar, köz bemutatására hely hiánya miatt ennél a tájegységnél nincs lehetőség —, a gazdasági épületeket hasonló gazdasági-társadalmi szintű szentgáli portáról kellett kiválasztani. A lakóház folytatásában egy egykor 60 holdas gazdaság portáján álló, kamra-istálló-pajta épületegyüttes fog másolatban felépülni. (Szentgál, Petőfi u. 12.) A lakóház falai kőből, a boltozatok téglából épültek. A ház beosztása: kétszakaszos csehsüvegboltozatos szoba, szabadkéményes konyha, előttük mellvédes, félköríves nyílásokkal tagolt bolthajtásos tornáccal, deszkafödémes szoba, mögötte a konyhából nyíló boltozott kamrával (23. kép). Jóllehet a ház már eredetileg is szabadkéménnyel épült, csak a bolthajtásos szoba nyílik a konyha előteréből (24. kép), a hátsó szoba a tornácról közelíthető meg. A bolthajtásos szoba alatt dongaboltozatos pince húzódik, amelynek vízszintes csapóajtaja a tornácról nyílik. A padlásra eredetileg a tornác boltozatában kiképzett nyíláson át létrával lehetett feljárni, utóbb a konyhából választottak le a tornácról nyíló lépcsős padlásfeljárót. A ház nyeregtetős, csipkés oromfalú, hódfarkú cseréppel fedett. Állószékes tetőszerkezete ugyan már újított, de a csúcsfal belső oldalán a meszelés megszakadása a korábbi tetőszerkezetet is hasonló megoldásúnak mutatja.

224 Még nagyobb méretű és még igényesebb kialakítású a gazdasági épület-(23. kép). A dongaboltozatos-kamra hátsó részét beépített rekeszes hombárok foglalták el. A két oszloppal hat mezőre osz-