Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: A Bakony és a Balaton-felvidék népi építészete (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Dunántúl tájegysége)

állt a helyi nemesek kőháza, s a hozzájuk tartozó hat jobbágytelek. Az utcasort északról a malom, és közelében György kovács kúriája zárta. Egy 1779-ből származó kéziratos térképen feltüntették a XVI—XVII. században elpusztult Csatár, Kis- és Nagyhidegkút falvak felszínen még jól látható házait. Nagy- és Kishidegkút is egyutcás falu volt, két sorban álló, sűrűn, szabályos távolságra következő házakkal. Nagyhidegkút 18—20, Kishidegkút 10—12 házból állt. Felső- vagy Kishidegkút nyugat—kelet irányú, és Alsó- vagy Nagyhidegkút DNy—ÉK irányú utcasora közt, az úttól északra körülkerített temetőt jelöl a térkép. Még tovább ÉNy felé, mindkét falutól kb. azonos távolságra állt a körülkerített, kéttornyú templom. Mindkét falutól elkülönülten, a templomon túl, ÉNy-ra következtek a nemesek kőházai. A XVI. század közepén elpusztult Csatár falut az egész középkor folyamán nemesek birtokolták, főként egytelkesek. A kéziratos térképen az előzőkhöz képest sokkal szabálytalanabb falukép bontakozik ki előttünk: egy nagyjából félkörívben sorakozó házsor által bezárt téren állt a falu temploma, a templom és a házsor közt 3 nagyméretű nemesi kúria. A templomtól északra is két nagyobb kúriát jelöl a térkép. A nemesek kőből épült kúriáit még a terepbejárások is rögzíteni tudták. Az eddigi megfigyelések, feltárások alapján úgy tűnik, hogy a Balaton-felvidéki középkori falvak házai az Alföldön feltárt késő középkori falvakhoz képest sűrűbben helyezkedtek el egymás mellett.

09 Az 1783—84-ből származó első katonai felmérés térképlapjain már jól felismerhetők a máig jellemző településszerkezeti formák: sok a soros, utcás falu, ilyen az újonnan telepített falvak zöme is, szélesebb, szabályosabb utcákkal, tágasabb telkekkel.

70 A települések másik, jelentős része kisebb-nagyobb halmazosodást mutat. Ez főként a kisnemesi falvakra jellemző (Szentgál, Szentkirály szabad ja, Öcs stb.), de a halmazosodás irányába hatott a változatos domborzat, szűk belterület is (Szigliget, Sóly, Vilonya stb.).

71 A közép-dunántúli népi építészet középkori előzményeire a faluásatások vetnek fényt. Noha nagyobb területre kiterjedő faluásatás csak SümegSarvalyon folyt, dunántúli viszonylatban így is jelentős eredményt hoztak az eddigi feltárások, leletmentések. A Várpalotán feltárt kora Árpád-kori lakóházak az ország más tájain feltártakhoz hasonló, kisméretű, földbe mélyített házak voltak, két rövidebb oldalukon egy-egy szelementartó ágassal (1. kép, a., b.). Az alföldi hasonló korú házaktól annyiban tértek el, hogy a sarokban levő patkó alakú kemencéjük kőből készült.

72 A veszprémi káptalan 1214ben kelt bizony ságlevelében egy Kapolcs környéki erdőadományozás kapcsán arról olvashatunk, hogy az adományozott, „bárhová telepedne is át a falu, a maga és testvérei házát oda által vihesse".

73 Ebből boronafalú vagy vázszerkezetes házakra következtethetünk. Ez az adat is figyelmeztet arra, hogy kőben, fában gazdag vidékünkön valószínűleg már az Árpád-korban sem voltak kizárólagosak a veremházak, csak a felmenő falú házaknak nehezebb nyomára akadni. Balatonszentgyörgyön került elő egy félig földbe mélyített Árpád-kori egy helyiséges lakóház, amelynek felmenő sövényfalai is voltak: a ház gödrét kívülről körülvevő cölöplyukak alapján ítélve.

74 Az ásatások során feltárt késő középkori falusi házak két csoportra oszlanak. Az alsóörsi XV. század végi udvarház (2. kép, a.), ill. a csepelyi ásatások emlékanyaga révén (2. kép, b.) először az a csoport vált ismertté, amely alaprajzát, tüzelőberendezését tekintve is sok egyezést mutat az Alföldről ismert késő középkori lakóházakkal.

75 E lakóházaknak már füstmentes szobájuk volt, kályhás kemencéjüket ui. kívülről, a konyhából fűtötték. E lakóházak háromosztatúak, legtöbbször kőfalazatúak.'*' A csepelyi kőháznál és az alsóörsi udvarháznál a megmaradt kő ajtószárak és küszöbkövek alapján egyértelműen bizonyítható, hogy a kályhás szoba a konyhából nyílt.

7

' Ezek a lakóházak előzményeinek tűnnek azoknak a XVIII—XIX. századi Balaton-felvidéki lakóháznak, melyeket JANKÓ János „felnémet" háznak határozott meg — tévesen kötve etnikumhoz a XIX. századra az országnak már széles területein tért hódító közép-magyar házat.

78 Az alsóörsi udvarház és a vilonyai paplak

79 alatt is dongaboltozatos pince húzódott, hasonlóan a Balatonfelvidéki kétszintes présházpincékhez.

80 Az ebbe a csoportba tartozó házak mind olyan faluból származnak, ahol nemesek is éltek. A nemesek kőházairól oklevelekben is gyakran történik említés, némelyik emlékét a határnév máig fenntartotta.

81 Noha a sarvalyi ásatások közzétételéig a területünkről ismert középkori házak zöme ebbe a csoportba tartozott, ez csupán annak köszönhető, hogy ezek a falu kiemelkedő házai lévén, a templom közelében helyezkedtek el, kőfalazatuk miatt is több nyomuk maradt, így a templom köré koncentrálódó feltárásoknál ezeket dokumentálhatták elsősorban.

82 A feltárt falusi házak másik csoportjánál leglényegesebb az alaprajz és a tüzelőberendezés különbözősége, ami természetesen kihat a helyiségek funkciójára, a bennük folyó életre. A Sümeg melletti Sarvalyon feltárt házak zöménél (4. és 5. kép) és a csepelyi házak egy részénél (3. kép, a., b.) —• amelyek a falunak más részén koncentrálódtak, mint a korább említett, kályhás-kemencés házak — a háznak csak egyetlen fűthető helyisége volt, a kemencét tartalmazó nagyméretű lakókonyha, „füstösház". Ehhez két, három, sőt négy további helyiség (különböző funkciójú kamrák, istálló) csatla-