Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - JANOVICH ISTVÁN: A szabadtérbe kihelyezett fatárgyak hiánypótlása fa felhasználása nélkül

3. Az eredetivel analóg ún. „hordozó-ajtó" készítése (rekonstrukció). 4. Az eredeti elemek dilatáló felragasztása a hordozóra. 5. Dilatáló, réskitöltés. 6. Dilatáló anyag színezése. 7. Az egész felület egységesítő színezése. 9. kép. Hajdúböszörményi fejfa réskitöltése (Janovich István 1975) Mivel a szabadtérbe kikerült, fával összedolgozott műgyantákkal kapcsolatban sok kellemetlen tapasztalatunk volt, így ezek alkalmazását mindenképpen el akartuk kerülni. Az építőipar számára kifejlesztett termékek között találtam egy SZILOPLASZT nevű, 500 g-os tubusban kiszerelt szilikonbázisú készítményt. (6. kép.) Bár ezt a házgyári panel-elemek hézagkitöltéseire fejlesztették ki, a faanyagokra is alkalmazni lehet. Már az első próba biztató eredményt hozott, ezért a mintatesteket különféle felületaktivizálásnak alávetve két-két különálló fadarab összeragasztását kíséreltük meg.

25 A próba két megoldásban — előre konzervált felületeken — is sikerült. (7. kép.) A munkafolyamatok menete tehát a következő volt: 1. Az eredeti elemek hátoldalán és peremein — főleg gomba kártétel kapcsán — lepusztult porózus anyagrészeket mechanikusan részint gépi, részint kézi módszerrel távolítottuk el.

26 A felületek elülső oldalán levő feliratos részek betűit mechanikusan, majd kémiailag — tisztítottuk.

27 2. A megtisztított darabokat színtelen xylamon— xyladekor eleggyel konzerváltuk.

28 3. A hordozó ajtót természetesen tölgyfából készítettük el. Az anyag régi bontott épületelem volt.

29 így biztosabbak lehetünk abban, hogy a két különféle tölgyfaanyag dilatációs jellemzője közelebb van egymáshoz, mintha új fából készült lapra ragasztottuk volna a régit.

:i0 Elkészülte után ezt is mindkét oldalán konzerváltuk. 4. Az eredeti elemeket csak néhány ponton rögzítettük fel EPAMIN gyantával a hordozó lapra. A felületen mindenütt és az alaplap, ill. a néhai istállóajtó darabjai között — az éleken is — igen sok üreget hagytunk.

31 5. Ezeket a pontokat és az üregek egy részét SZILOPLASZT — szürke rugalmas gyantával ragasztottuk fel véglegesen, ill. töltöttük ki.

32 6. Ezután a SZILOPLASZT viszonylag élénk szürke felületeinek színezését kellett elvégezni. Ezt a benzinben oldott SZILOR TB és különféle földfesték keverékek alkalmazása révén sikerült megoldani/

13 7. A munka befejező szakaszában az egész felületet még egyszer olyan konzerváló oldattal vontuk át, melybe most már kevés dió színű xyladekort is bekevertünk. Ez azért vált szükségessé, mert az egymás mellé illesztett töredékek a leromlás mértéke és jellege következtében (a tisztítást és az előző konzerválást követően), eltérő színtónusokat adtak. Márpedig a viszonylag egységessé vált tárgynak színben is megközelítően homogénnek kell lennie. (8. kép.) Múzeumunkban hasonló dilatáló hiánypótlást a református temető néhány fából készült és felületén erősen rongálódott sírjelén kellett végrehajta-