Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Közlemények - RASSY TIBOR: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Történeti Adatgyűjteménye

egyéb szentelmények) vonatkozó adatok összegyűjtése a plébániák, egyházközségek, egyházmegyei és káptalani irattárak és levéltárak iratainak átnézését tette szükségessé. így kerültek gyűjteményünkbe az állam adóztató tevékenysége során keletkezett különféle dicalis összeírások, egyházi tized és földesúri kilenced behajtása során keletkezett dézsmajegyzékek, urbáriumok, valamint az 1715—20-as országos összeírás (Conscriptio regnicolaris) táblázatos felvételi lapjai és az 1828-as országos összeírás néhány községi felvétele. Fontosnak tartottuk az Országos Levéltárban őrzött Kamarai Levéltár egyik legértékesebb és oly sokat kutatott részéből, az Urbaria et Conscriptiones (U et C.) sorozatból az urbáriumok, összeírások, vagyonbecslések, leltárak fokozatos gyűjtését is. Tekintélyes anyagot őriz gyűjteményünk a közgyűjteményi családi levéltárak irataiból is. Ezek az egyes uradalmakra, falvakra, házakra, családokra s egyes emberekre vonatkozóan tájékoztatnak. A conscriptiók, az egyes családok birtokainak vagyoni állapotát, ingó és ingatlan javait ismertető iratok és ezek kiegészítő iratai : becslések (aestimatiók) és inventáriumok. A majorsági leltárak pedig az épületek, kastélyok, udvarházak, kúriák, az egyes majorságok, porták felszereltségéről, berendezettségéről szóló iratok. A XVII—XVIII. századi földesúri aliódiumok és jobbágygazdaságok termelési technikája szinte azonos volt. A majorsági földek megművelésére is jobbára az úrbéresek robotmunkáját használták, s a majorsági leltárak munkaeszközei sem mutatnak nagy eltéréseket a jobbágygazdaságok különféle felszerelései, eszközei között. E leltárakban található majorsági épületek (csűrök, pajták, cselédházak, műhelyek, kocsmák, színek, istállók, ólak stb.) hasonlóak a jobbágygazdaságéhoz, sok esetben azonos népi mesterek azonos anyagok felhasználásával, azonos technikával építették, legfeljebb méreteikben különböztek.

11 Az uradalmi rendtartások, robotlajstromok, irtványokra, szőlőkre, folyószabályozásokra, mocsárlecsapolásokra vonatkozó iratok és rajzolatok mellett nagyon gazdag forrásanyagot adnak a jobbágyéletre vonatkozóan, is. A jobbágytelepítések, szökések, kibecslések, kártételek, az úriszék gyakorlatán termelődött jegyzőkönyvek, sanctiók, folyamodványok, ítéletek, vagy onösszeírások, eszközleltárak, hagyatéki leltárak, árverési jegyzőkönyvek, testamentumok, árvákra vonatkozó iratok számos tudományág mellett a néprajznak is gazdag forráslehetőségei. Menet közben változtatni kellett kutatási és gyűjtési tematikánkon is. Kiderült ugyanis, hogy a kiemelt inventáriumok önmagukban nehezen vagy legtöbb esetben nem megfelelően értékelhetők. Ugyanis a vagyonösszeírások mindig valamilyen ügylet, eljárás során keletkezett összetartozó iratcsomónak csupán részei, melyeknek forrásértékét az iratbokor összetartozó többi aktájának ismeretében tudjuk kielégítő módon elbírálni. így az iratfeltárás során (ahol ezt az iratok fennmaradása lehetővé tette) már nem csak az inventáriumot, de az eljárás lefolytatása során létrejött, az iratbokorban levő móringlevelet, testamentumot, osztályleveleket, halálesetfelvételi íveket is kigyűjtöttük. Ugyanígy jártunk el az árvaszéki iratok esetében is. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Történeti Adatgyűjteményének háromnegyede vagyonleltár, becsülevél, árverési jegyzőkönyv, mely 90%-ban jobbágyparaszti, falusi, mezővárosi és kb. 10%-ban nemesi vagyonról szól. Lehetőségeinknek megfelelően igyekeztünk a fentebb említett törvényhatósági levéltárakban is megkeresni és átnézni mindazokat a forráscsoportokat, melyek eszközöket és vagyontárgyakat vesznek számba. Végeztünk anyagkigyűjtést a közgyűlési jegyzőkönyvekből, árvabizottsági iratokból, kárbecslésekből, peres eljárások irataiból, hagyatéki eljárások aktáiból, cautionalis vagyonbecslésekből stb. Különös figyelemmel gyűjtöttük a hegytörvényeket (articulusok), szőlőplantációkra vonatkozó megállapodásokat, melyek a promontoriumtörténeti kutatásoknak jól értékelhető forrásai. Nem hagytuk Der Verfasser, der Begrüder und bis heute Admifigyelmen kívül a múzeumokban és levéltárakban található limitációk, árszabások kigyűjtését sem. Ezek az árszabások sokrétű és fontos információkat adnak a kutatóknak a céhes kézműipar vizsgálatához, de gazdag források a néprajzzal foglalkozók számára is. Ar- és bértörténeti adataik mellett az egyes mesterségek termékeinek széles skálájából megismerhetjük egy-egy mesterség készítményeinek nevét, sokféleségét, a piac igényét, a divat alakulását, az iparág visszaszorulását: sőt, kiszélesítve az időhatárokat, a manufakturális, később a gyári készítmények betörésével az egyes iparágak elhalását vagy átalakulását. A városi és falusi mesterek készítményei közötti különbségeket, de az ott élő emberek által használt felszerelések és eszközök gazdag leltárát is tanulmányozhatjuk. Az iratok utalnak a termékek alapanyagaira, előállításuk módjára, formájára, használhatóságuk mértékére, máskor a napi bérek, napszámok, egyes szolgálatok után fizethető járandóságok, juttatások felől tájékoztatnak.

12 Kialakult gyakorlattá vált, hogy a megyék, illetve városok a maguk közigazgatási területére készítendő árszabások tárgyalásaihoz kölcsönkérték a szomszédos megyék vagy városok már érvényben levő árszabásait, s azokból is tájékozódva, alakították ki a saját területükre érvényes árakat és béreket. Sok esetben alig változtattak a limitációk szövegén. Máskor igen : így az egyes élelmiszerek, anyagok, bérek, szolgálatok ár- és bérmegállapításaiból a helyi sajátosságokra, a befolyásoló tényezőkre (árvizek, jégverés, fagykárok, háborús pusztítások, ka-