Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - THOMPSON, G. B.: A szabadtéri múzeumok jelentősége és szerepe a ma társadalmában

ját, és így ismerje és értse önmagát is. Mint olyanok, akik az emberiség múltjának tanulmányozása és megértése terén tevékenykedünk, a jelenlegi helyzetben feladatunk méginkább kiemelkedő fontosságra tett szert, és azokat a módszereket, amelyek révén ezt a feladatot megkíséreljük megvalósítani állandóan felül kell vizsgálnunk a hatékonysági szempontok figyelembevételével. Ez ideig szakmai módszereink hagyományos eszközei nem tettek szert dinamikus és újító aktivitást sugalló hírnévre. Még ma is az jellemző ránk, hogy a passzivizmus felé hajlunk, és kerüljük az ellentéteket. Elképzelhető, hogy a ma követelményei sokkal többet várnának el tőlünk. Fontosnak tartottam azt, hogy 1980-ban az Amerikai és Kanadai Múzeumi Szövetségek közös konferenciáján egy olyan értelmű javaslat lendült mozgásba, amely szerint a múzeumoknak ma fel kell készülniük arra, hogy erőforrásaikat a valós társadalmi kérdések különleges értelmezésének támogatására használják fel, még akkor is, ha ez ellenvéleményeket is váltana ki. El kell gondolkodnunk erről az elképzelésről. Következésképpen lehetne egy olyan filozófiánk, amely vezérlő elvként szolgálhatna számunkra szakmai tevékenységünkben, illetve véleményünk kialakításában alapul szolgálhatna arra, hogy jogosultak legyünk támogatni mindazt — pénzügyileg vagy másképpen is —, amelyektől az általunk képviselt intézmények függenek. Ebben a tekintetben azonban nem vagyunk egyedül: versenyben állunk más érdekekkel, amelyeket azok képviselői egyaránt említésre méltónak tartanak, vagy többre is értékelnek. A múltban a múzeumok kivételezett helyzetben voltak: kulturális intézményekként képesek voltak arra, hogy jelentős támogatást aknázzanak ki és szerezzenek meg azon képességükből kifolyólag, hogy helyi vagy nemzeti presztízst képviseltek. Mára ez a helyzet megváltozott. A támogatási forrásokból való részesedés területén folyó versengés fokozódott, mivel megnövekedett a támogatáshoz való hozzájutás igénye. Ezért az általunk képviselt múzeumok jövője már nem biztosítható tovább filozófiai érveléssel és a presztízsben rejlő értékekre való hivatkozással. Lehetőségünk van arra, hogy szakmai köreinkben megvitassuk ezeket a kérdéseket, és elképzelhető, hogy néhány, valamennyiünk számára hasznos következtetésre jussunk. Végül is azonban az lenne a mi igazi sikerünk, ha ezeket a következtetéseket a gyakorlat nyelvére tudnánk lefordítani, és eközben meg tudnánk győzni a társadalmat arról, hogy érdemesek vagyunk a támogatásra a jövőben is olymódon, hogy az végezetül világossá tegye az általunk képviselt intézmények státusát és jelentőségét.