Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - THOMPSON, G. B.: A szabadtéri múzeumok jelentősége és szerepe a ma társadalmában

Thompson G. B. A SZABADTÉRI MUZEUMOK JELENTŐSÉGE ÉS SZEREPE A MA TÁRSADALMÁBAN Bevezetésként emlékeztetni szeretnék arra a helyi lehetőségre és módszerre, amelynek alapján hivatásomat végzem. Észak-Írország az Egyesült Királyság apró tartománya, területét tekintve fele akkora, mint Belgium. Másfél millós népességnek szolgál otthonául, amely olyan társadalmat alkot, amelynek természetét történelmi és jelenkori problémák alakítják. Széles értelemben véve a társadalom kettős osztottságú, nevezetesen ez a protestáns—katolikus vallási megosztottságot és az unionista—nacionalista politikai nézetkülönbségeket jelenti. A történelmi problémák tetejében ott vannak a jelenkoriak is, amelyek a huszadik század utolsó harmadának öszszetett és érzékeny társadalmi, gazdasági és műszaki feltételeit tükrözik. Valójában rendelkezünk megfelelő mértékben azokkal az intézményekkel, amelyeket mai szemmel nézve elengedhetetlennek tartanak egy fejlett társadalomban. Ide tartozik a múzeumok egy csoportja is, amelyek közül kettő országos jellegű. Az ország méreteihez és a lakosság számához viszonyítva, ez az adat említésre méltó fejlődést jelez az elmúlt 25 év viszonylatában, amely időszakban nem kevesebb, mint hat parlamenti törvényt és módosítást fogadtak el a múzeumok fejlesztésének és támogatásának területén. A múzeumnak, amelyet van szerencsém irányítani,

1 alkotmányos gyökereit ezen törvények között az elsőben fektették le — ez a törvény az Ulster-i Népi Múzeummal foglalkozó törvény nevet viseli — és 1958-ban fogadták el, amikor megalakult az Észak-Írország első saját területi kormánya. Ennek elméleti gyökerei azonban Skandináviába vezethetők vissza, különös tekintettel Artúr HAZELIUS ösztönzésére. Ily módon Észak-Írország, mint közösség szerény büszkeséget érezhet múzeumi rendelkezései felett, valamint afelett, hogy milyen mértékben mondhatja sajátjának múzeumai értékes társadalmi intézményekként való megbecsülését. Tapasztalható azonban egy jelentős hiányosság, ez pedig a koordináció hiánya az észak-írországi múzeum fejlesztés területén, amely ugyan jelentős központi öszszegeket és hatalmas emberi erőfeszítéseket mondhat magáénak. Következésképpen kimutatható anomáliák a jelenlegi helyzetet tekintve, amelyek csökkentik a múzeumok társadalmi hatékonyságát egyedenként, de együttvéve is. Röviden tehát, még ma sem létezik egy általános múzeumi politika a tartományra nézve, amely összefogná a részintézmények működését, és így sajnos, a múzeumi lehetőségek továbbra is meghaladják a múzeumi eredményeket. Ügy vélem, hogy ez olyan helyi helyzetre szolgál például, amelyhez hasonlóval általános érvénnyel találkozhatunk a múzeumi világban. Ha pesszimista módon tekintjük mindezt, úgy tűnhet egyszerűen, hogy csupán szerencsétlen helyzetről van szó. Létezik azonban egy olyan közelítési mód, amely optimista képet kínál, s ezen a konferencián abban a tényben is megnyilvánul ez, hogy két évfordulót ünneplünk, nevezetesen az ICOM 1957-es deklarációjának 25., valamint európai szövetségünk létrejöttének 10. évfordulóját. Ezek önmagukban véve is jelentős események. Még fontosabb dolog, hogy ezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy a második világháborút követő időszakban a múzeumok, közös történelmüket tekintve az első alkalommal, egyeztetett nemzetközi megbeszélések tárgyává és nemzetközi szervezet alanyává váltak, s ebből fakadt a múzeum mibenlétének általános érvényű meghatározása, amely így szól: ,,(a múzeum) nem kereskedelmi jellegű, állandó intézmény, a társadalom, illetve annak fejlődése szolgálatában, amely nyitva áll mindenki előtt, s amely gyűjti, megőrzi, kutatja, közvetíti és kiállítja — tanulmányozási, oktatási és szórakoztatási célzattal —• az ember és környezete tárgyi emlékeit." Egy olyan rövid anyagban, amely a múzeumoknak csupán egy meghatározott körével foglalkozik, a múzeum általános érvényű és bővebb meghatározása sem nem lehetséges, sem nem kívánatos. Mégis szükségesnek tartom azonban, hogy általános megjegyzéseimet röviden oly módon vezessem be, hogy az alapot szolgáltasson a specifikusabb kérdések vizsgálata számára. Szövetségünk példának okáért nem elszigetelten létezik és funkcionál (a már említett háború utáni irányzat eredményeként jött létre, s miközben saját jogán csupán az európai nemzetek közötti viták és megbeszélések fóruma), az ICOM-ba való bekapcsolódása révén a világméretű dialógusoknak is résztvevője lehet. Hasonlóképpen fontos kötelezettségeket és felelősségeket ró reánk, tagokra, amelyek olyanokat is magukban foglalnak, mint annak biztosítása, hogy múzeumaink megfeleljenek az általános meghatározásnak. Arra is ügyelnünk kell másrészt azonban, hogy szakembereink érdeklődése ne a leszűkülés irányában fejlődjön tovább,