Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - WUNDER, ELLE: A kiállítások szervezésének elvei az észt szabadtéri gyűjteményekben

nemzeti író múzeuma. A két utolsó múzeum a helytörténeti múzeumok állandó kiállító helye. E múzeumok kiállítása két részből áll: a) az együttes egyik házában vitrinben berendezett emlékkiállítás, b) a feltételezett életforma kiállítása valamennyi szabadtéri múzeum sajátosságával. A kiállítás berendezésének itt is megvan a sajátossága: 1. A kiállítás alapját a helyi eredeti építmények alkotják, ezeket a szükséges mértékben restauráljuk. 2. Az együttesből hiányzó építményeket leírások, fényképek és analógia alapján rekonstruáljuk. 3. A belső berendezést korhű emléktárgyak képezik. A berendezési tárgyak elhelyezésénél figyelembe vesszük a konkrét visszaemlékezéseket, vagy az okmányokban felsorolt anyagokat. A belső berendezés — élethűség szempontjából — kiegészítésre kerül különböző néprajzi tárgyakkal. A hasonló emlékmúzeumok a múlt kiemelkedő személyiségeinek állítanak emléket, az ő gondolatukat, munkásságukat és törekvéseiket reprezentálják, valamint egy konkrét történelmi időszakot és meghatározott néprajzi kistáj paraszti múltját öszszesítik. Azokban a múzeumokban, amelyekben az építészetnek nincs meg az élő kontextusa, az építészeti emlékanyagot, mint építészeti objektumot védjük, s nem mint a múlt hagyatékát, illetve szociális jelenséget. S valóban, védve az építészeti emlékanyagot, ideálisnak tűnik — a történelmileg érdekes és értékes építmények helyszínen való megóvása korszerű funkcióval és a falusi együttesekben. A múzeumba szállított, vagy az eredeti helyén megóvott objektum, szervesen el van különítve a környezetétől, bizonyos mértékig elvesztette vizuális értékét. Azonban építészeti objektumok koncentrálása a múzeumban könnyen hozzáférhetővé teszi ezeket a mai és a jövő nemzedéke számára. Ugyanakkor a szabadtéri múzeumok — az építészeti emlékanyag megóvásával párhuzamosan — bizonyos új értékeket hoznak létre. Mindenekelőtt szólni kell az építészeti emlékanyag tudományos kutatásainak eredményeiről és a történelmi tudás gyarapításáról. A szabadtéri múzeumok tudományos értéke abból a körülményből indul ki, hogy az objektum, vagy objektumcsoport komplex és alapos tanulmányozása, a tanulmányozás eredményeinek gyakorlati alkalmazása tökéletesíti és kibővíti tudásunkat a nép életmódjáról és anyagi kultúrájáról. A szabadtéri múzeumokban a látogatók ugyanúgy, mint a turizmus objektumaiban, a kiállított tárgyakat mind időbeni sorrendben, mind térben is tudományos szempontból helyes és hiteles feltételek közepette láthatják. Ez minden embert — a konkrét építményekben és berendezéseikben megörökített — történeti hagyatékkal gazdagítja. Az anyagban, térben és formában kifejezett valódiság, az emberben vizuális és emocionális értéket hoz létre a restaurált építményekről és berendezésükről. A szabadtéri múzeum a látogatók előtt felidézi a múlt életmódját és a nép hagyományait. A szabadtéri múzeumoknak nagy az oktató-nevelő jelentősége. Az általános műveltség növelésével, a látókör kitágításával és az esztétikai nevelés mellett, a kiállítások mélyítik a hazafias nevelést és a nép történetének megértését. Ugyanakkor a látogatók meggyőződnek a nép kultúrájának folyamatosságáról, amelynek jó része tovább folytatja életét bennünk és gyermekeinkben is.