Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - TURZO, JOZEF: A területi elrendezés és az építőanyag a szabadtéri gyűjteményekben

kívül amíg keresgéljük az egyes darabokat, feltartjuk a fatelep munkáját.) Abban az esetben, ha a falak minden szerkezeti eleme megmaradt (eredetiben), azért problematikus az objektum múzeumi újraépítése, mert a számozás szerint összeállított boronaépület sohasem éri el a felső, azaz a koszorúgerenda eredeti magasságát. Boronaépítményeknél elkerülhetetlen, hogy ellenőrizzük a meghatározó magasságokat (az ablakdeszka, a tetőgerenda és a koszorúgerenda). A megengedhető eltérés a dokumentációtól maximum 5 cm lehet. Mivel az objektumokat minden beépített területen alapozzuk és szigeteljük, a talajszint süllyedése pl. a sarkokon nem következhet be. A népi építmények külső költőiséget eredeti helyükön nagy mértékben a talaj süllyedése okozta, így keletkeztek a nedves, hajlott falak, a megroppant tetőgerincek stb. Szeretnénk ezt a hatást a múzeumban is megvalósítani. Az épületek sarkait különböző magasságra helyezzük, két esetben megemeltük a már kész épületet, hogy megkapjuk a dokumentáció szerinti egyenlőtlenséget. Ilyen feladatokra ki kell képeznünk saját szakembereinket, mert külső szerveknek ehhez sem érdekük nem fűződik, sem hozzáértésük nincsen. Az új tetőzsindelyeket egy szolgáltató szerv gyártja a mi szakmai felügyeletünk mellett. (Nem bízhatjuk a tetőfedő anyag előállítását az építésztechnikusra.) Az első tetők pontos kiállítási másolatok voltak, de tudjuk, hogy az egész objektum külső megjelenése szempontjából éppen a tető meghatározó. Eddig szándékosan nem készítettünk olyan tetőt, ami feltűnően eltér a szabályostól. Meg kell tartani a tetőszerkezet külső méretét, és a tetőfedést csak szakember felügyelete mellett szabad végezni, hogy betartsák a zsindelysorok és a kémény esztétikus szabálytalanságát. (3. kép).