Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - TURZO, JOZEF: A területi elrendezés és az építőanyag a szabadtéri gyűjteményekben

Turzo, Jozef: TERÜLETI ELRENDEZÉS ÉS ÉPÍTŐANYAG A martini szabadtéri néprajzi múzeum tervelőkészítésének gyakorlati tapasztalatai és az építési munka technikai problémáinak felismerése arra tanított meg bennünket, hogy ennek a munkának a realizálása nem azt jelenti, hogy a népi építészet objektumait egy zöld mezőn újra felépítjük. A szükséges szakmai előkészítő munka komplexumában, a működési elveket is figyelembe véve, előtérbe lép a múzeumi terület rendezésének szükségessége, amelyet bevezetésnek tekintünk. Minden egyes szabadtéri múzeum területi rendezésének kiindulási pontja az urbanisztikai stúdium, a mi esetünkben a népi építészeti objektumok csoportjának vagy a tájegységnek szabad elrendezése. Az épületcsoportok vagy tájegységek telepítési terve a második igényes feladat. Az építész felállítja az alaprajzi sémán a kiválasztott objektumokat, és területi megoldást javasol. A tájegység telepítési tervének kialakítása a terület alapos ismeretét követeli, az építész és a néprajzos együttműködésének grafikai eredménye. A területi elrendezés optimális megjelenési formája a tájegység építészeti modelljének. Hangsúlyoznunk kell, hogy nem kiállítási célokra szánt modellről van szó, amit a látogatóknak egy vitrinben bemutatunk. A modell a munka szükségleteit szolgálja, ezért tagoljuk a területet épületek felállítása céljából, végleges formáját csak akkor kapja meg, ha megkeressük a kiállítási környezet többi komponensének helyt adó tereket és felületeket. (1. kép.) A múzeum területi elrendezésének alapdokumentuma a tájegység adott területének grafikus és ábrázoló tanulmányozása. Ebben keresi az építész vagy a képzőművész minden kiállításra alkalmas tárgy működtetését, vagy elhelyezését, a tájegység egészének, a parasztporta vagy az objektum kiállításai céljainak megfelelően. A tájegység technikai forgatókönyve és az egyes objektumok technikai forgatókönyve adja a munka kiindulópontját. A területi elrendezést átvisszük nagyléptékű utcai lebontásra (utcafront), a parasztporták homlokzati nézetére, a perspektivikus rajzokra és a múzeumi terület fényképfelvételeire, és ezeken megkeressük a főbb objektumok (népi építészeti objektumok) megfelelő helyét, valamint a kiállítás többi kiegészítő objektumának és elemének a helyét. A tájegység kialakításához tehát hozzátartozik a kisarchitektúra és minden, ami régen a falu életkörülményeihez tartozott, vagy azt formálta. A területi elrendezésnek mérlegelnie kell az új építmények kiképzését, ha azok a bemutatás hatásossága vagy a múzeum üzemeltetése szempontjából szükségesek. Ide tartozik a füves területek kiképzése, igényes szabadtéri berendezések, vízfelületek és más funkciót betöltő helyiségek. Kiállítási elem a szabadban mindenekelőtt a háromdimenziós rögzített vagy mozgatható tárgy, így lehet farakás, formára rakott kőrakás, ideiglenes kerítés, vályú, a ház falára vagy az eresz alá akasztott szétszerelt szekér, az udvar különböző felszerelései stb. Arra törekszünk, hogy elkerüljük az azonosságokat, ismétlődéseket, és ezért minden tájegységnek meg kell, hogy legyen a különlegessége, mely megkülönbözteti a többi tájegységtől. A népi építészet (eredeti, másolat, tudományos 1. kép. Harangláb a múzeumi tér közepén (Martin, Csehszlovákia)