Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - VARGHA LÁSZLÓ: Eredetiség és rekonstrukció a szabadtéri múzeumban

tészeti — tevékenység normái egy már az eredetében is hagyományosabb, hagyatékában és cselekményében még archaikusabb folyamat jegyeit őrizte meg. A nemzedékek által megismert és felhasznált — alkalmazott — hagyományos (primer) építőanyag, s az ugyancsak nagy múltra visszatekintő építőkészség, építőgyakorlat (szerkezet) összességükben és alkalmazásukban, elsősorban a hagyomány és a hagyaték, s kevésbé a fejlődés, az alakulás, a változás menetét igazolják. Az bizonyos, hogy a népi építészet organizmus, az építészet saját korának és társadalmának jelzése és kifejezése, megnyilvánulása. A népi építészet eredetével, folyamatával, cselekményével együtt tehát az általános, az egyetemes építészettörténet szerves tartozéka, s annak egyik sajátos kifejezésű emlékanyaga. A történeti jelentőségű építészeti emlékanyag — ennek keretében a népi építészet — tehát egyenértékű és interdiszciplináris vizsgálat, értelmezés és értékelés hatálya alá tartozik. Mindezek a követelmények természetesen és következetesen a védelem keretében is megnyilvánulnak. Tudomásul kell azonban vennünk, hogy a népi építészet sajátos elkülönülő adottságai és jegyei mellett, az alapvető kívánalmak, követelmények és lehetőségek is sokféle, eltérő vonásokat és megoldásokat jelenthetnek. A népi építészeti emlékanyag — a továbbiakban értelemszerűen és értékelésében is: a népi műemlékek megtartása és védelme, ezek a nagyon is konkrét feladatok, maguk után vonják az emlékanyag teljes biztosítását. Az eddigi gyakorlat értelmében lényegében két-háromféle megoldásra gondolhatunk, beleértve az egyes emlékanyag múzeumi — zárt kiállítási bemutatását, elhelyezését is. 1. A népi műemlékek eredeti helyén történő megtartása: — a népi műemlék egyedi, önmagában álló vagy eredeti telekrendszerével — telek, lakóépület, gazdasági épületek, melléképületek stb. —• tartozékaival együttesen; — egy nagyobb települési egység, utca, utcarészlet, utcasor, házsor, épületegyüttes rezervátum jellegű elhatárolásával, megkötöttségével. 2. A védelem biztosításának teljes hiánya, megszűnése, s más egyéb okok következtében olyan teljes értékű, összegező és részletező műszaki — építészeti — és történeti néprajzi dokumentáció készítése szükséges, amely nemcsak a telekelrendezés, az egyes épületek és a berendezés, a felszerelés, hanem az abban, azokban végbement egykori életfolyamat teljességét is, a tökéletes rekonstrukció — az újjáépítés, az újbóli felépítés — igényével biztosítja. 3. A népi műemlékvédelem másik, s már jelentős múltra visszatekintő tudományos és gyakorlati tevékenységébe tartozik az emlékanyag muzeális kezelésbe vétele: eredeti helyéről történő elszállítása, szabadtéri néprajzi múzeum gyűjteménye keretében további megőrzése, védelme, kiállítása, bemutatása és használata. ,,A szabadtéri néprajzi gyűjtemény a népi életforma történeti és gazdasági szempontból lehető teljes egészét mutatja be. A népi életforma egykori és hagyományos települési képére utalva, lakóhelyének, telekelrendezésének, udvarának, építészetének — lakó- és gazdasági épületeinek — s berendezéseinek egységes és teljes, átfogó és részletes bemutatását adja. Mindazt tehát, amely ... múzeumi keretben (kiállítási helyiségben) csak hiányosan, csonkán vagy egyáltalán nem mutatható be, állítható ki." Hozzáfűzhetem még ehhez a korábbi megfogalmazásomhoz a következőket. „A szabadtéri néprajzi múzeum — gyűjtemény — tehát egy-egy nép — ország — néprajzi emlékeit őrzi. A népélet tárgyi emlékanyagának teljes egészét, országrészek, hely, vidék, háztípus, építőanyag szerint csoportosítva, berendezve, s bebútorozva, felszerelve olyképpen, hogy a nép egykori eszközei, s tárgyai, eredeti környezetükben mutassák és magyarázzák rendeltetésüket." Figyelemmel kell lennünk a továbbiakban még arra is, hogy a vázolt s azonos célkitűzésű védelem egymástól lényegében igen nagy mértékben eltérő feladatokat jelent. A népi műemlékek eredeti elhelyezésükben változatlanul megtartva, lényegében az általánosan ismert, elfogadott és következetes műemlékvédelmet, műemléki helyreállítási műveleteket: állagmegóvást, konzerválást, restaurálási munkálatokat igénylik. Egy alapvető és jelentős megkötöttséggel. A népi építőhagyomány, az azonos jellegű építőanyag és a hagyományos építőgyakorlat következetes és hiánytalan érvényesítésével és betartásával. Más jellegű, bár sok esetben közel azonos, nagy általánosságban erősen ellentétes feladatokat jelent a megóvás, a szabadtéri néprajzi múzeum gyűjteménye gyakorlatában. 5. A szabadtéri néprajzi múzeum gyűjteményanyaga A már több évszázadra visszatekinthető muzeális gyűjtés — múzeumi anyag, múzeumok — az egyes tudományszakok, a társadalom igényei, s az egyes egyéni elgondolások és lehetőségek alapján alakultak ki. Alakulásukban, fejlődésükben és végső szerkezetükben, formájukban és jellegükben már a befejezettnek is tekinthető szakosodás s gyakorlat alapján működnek. A szabadtéri néprajzi múzeumok gyűjteményanyagai, ha végső soron, az előzőekhez hasonlóan beleilleszkedtek is az általános múzeumi keretekbe,