Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Előadások a szabadtéri múzeumokról - BALASSA M. IVÁN: Az épületek szabadtéri múzeumba telepítésének technikai kérdései

7. kép Vályogtégla vetése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (SZNMF 15.161 — Janovich I. felv.) lenti azt, hogy a múzeumépítésnek és a műemlékvédelemnek a célja is mindenben azonos lenne. A tégla épületek áttelepítésénél jók a tapasztalataink, ezek szinte veszteség nélkül szétbonthatok, és anyaguk újra felhasználható. A kő falú épületeknél ott, ahol a kőelemek karakterisztikusan jelentkeznek, pl. a sarkokon nagyméretű faragott kövek, faragott ajtó- és ablakkeretek, ezeket természetesen a bontáskor számozzuk, és az épület újrafelállításakor beépítjük. A fal tömegét alkotó követ akkor is elhozzuk, ha az jellegzetes és homlokzatilag megjelenik. A nem jellegzetes és nem látható követ viszont csak akkor hozzuk el, ha gazdaságossági számítások e mellett szólnak, egyébként a falat a múzeum környékén található kőből készítjük el

10 (9—10. kép). Röviden még két kérdéskört érintek. Egyik a tetőszerkezetek, illetve a tetőfedő anyagok áttelepítése. A tetőszerkezeteknél tapasztalataink szerint semmi különösebb nehézség nincs, a tetőfedő anyagoknál azonban annál több található. Ennek oka az, hogy ma már nem gyakori az olyan áttelepítendő épület, amelynek eredeti fedése meglenne, másrészt, ahol ez megvan, az nem telepíthető át. A kötözött szalma-, a zsúp- vagy még inkább a taposás8. kép. Vályogtégla fal építése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban — Fásszelep, Botpalád (Szabolcs-Szatmár m.) (SZNMF 15.200 — Janovich I. felv.) sal tömörített szalma fedés (11. kép), a nádfedés bontáskori állapota általában olyan, hogy a fedőanyag még egyszer nem használható fel. A fazsindely fedést legtöbb épületünkön rekonstruálni kell, mert szinte alig találkozunk olyan építménnyel, amelyen megtalálható ez az eredeti fedőanyag. A cserép fedéssel semmi nehézségünk sincs, ezt minden további nélkül fel tudjuk használni. A másik kérdéskör a tüzelőberendezések áttelepítése. Ezek általában olyan méretű részei egy-egy, rendszerint lakóépületnek, hogy minden további nélkül megoldható egészben kiemelésük, behelyezésük a múzeum területén felépült épületbe. Éltek ezzel a megoldással Szombathelyen a Vasi Múzeumfaluban,

11 s mi magunk is kiemeltünk egy, belülről a lakószobából fűthető és belső füstelvezetéssel bíró, ún. kabolás kemencét.

12 Ez a Szabadtéri Néprajzi Múzeum lebontott épületeinek számához képest kevésnek tűnik, viszont az a véleményem, hogy ilyen megoldással csak egészen kivételes esetekben érdemes élni. A múzeumba áttelepítendő épületek nagy többségében általában már nincs meg az eredeti tüzelőberendezés, és az is nagyon kétséges, hogy egy mondjuk 150 éves épületben talált kemence eredeti lehet-e, hiszen ezek élettartama meglehető-