Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GUNDA BÉLA: Munkakunyhók a Balkán félszigeten

övé marad élete végéig. Halála után utódja tulajdonába megy át. Itt őrzi az anya leánya kelengyéjét. A leányok napközben a vajat-ban hímeznek és fonnak, különösen télen/'

2 Ebből látjuk, hogy a vajat részben a kucarica, az izba funkcióját is betölti. Frolec V. Nyugat-Bulgáriából közöl számtalan igen értékes megfigyelést arról, hogy a nagycsaládszervezet következtében miképpen alakul át maga a lakóház. A lakásnak a nagycsaládrendszerben két alaptípusa van: 1. több házat építenek a közös udvarban, amelyek közül az egyik, az apai ház, a közös tűzhelyet magába foglalja, 2. a háznak több lakórésze van, amelyekben a nagycsalád fedelet kap. A házban azonban a tűzhely rendszerint közös.

43 Véleményem szerint a különböző fonó- és szövőházak is a patriarchális jellegű nagycsaládokkal, a nők, a leányok alárendelt és részben elkülönülő életével magyarázhatók. A társadalomszervezeti okok következtében kialakult fonó-, hímző- és szövővermeknek természetesen nagy múltjuk van. Bizonyítja ezt a román argea etimológiája. Feltűnő, hogy germán területről, Nyugat-Európából számos adatunk van a fonó- és szövővermekről. Ebből azonban még nem következik, hogy a kárpáti—balkáni területeken korábban intenzívebben nem fordultak elő. Legfeljebb ezekről a munkavermekről, munkakunyhókról hiányoznak a részletes néprajzi tudósítások, az archeológiai leletek.

44 Vizsgálataimon kívülesnek a napjainkig fennmaradt fonóházak. Ezeknek Európában szintén nagy múltjuk van. Német földön már a XV. században említik a fonóházakat. De nyilvánvalóan sokkal régebbiek. A fonóházak szokásairól, babonáiról 1475ben (Brügge) egy könyvecskét (Les évangiles des quenouilles) adtak ki, amelynek holland (1520) és angol (1537) fordítása is megjelent, s 1537-től több német változatuk is napvilágot látott. A könyvecskék Grimm J. figyelmét is felkeltették.

4,5 Szükséges lenne ezekben a Kunk eis evangeliakban publikált szokásokat, babonákat a közép- és kelet-európai szokásokkal összehasonlítani. A magyaroknál a fonókat már a XIII. században említik, mint helyneveket.

40 A különálló fonóházak kérdését azonban részletesen meg kellene vizsgálni, így pl. azt az adatot (1629—1645), amely a kocsmák melletti fonóházakra vonatkozik (Zemplén).

47 A történeti adatok nem elég világosak és részletesek, de nagyon valószínű, hogy a magyar jobbágyok fonási kötelezettségüket (kender, len) nem saját házaiknál, hanem a földesúr fonóházában végezték.

48 A XIX. század közepétől fennmaradt néprajzi leírások már részletesebben szólnak a magyar fonókról. A közös fonás egyik formája, amikor a gazdaszszony meghívja magához a rokonokat, ismerősöket, a szomszéd leányokat, asszonyokat, s azok megfonják a gazdasszony kenderszöszét. Ez a fonási forma a földesurak fonóházában történő fonás emléke lehet. A leányok fonhatnak folyamatosan korcsoportjuk valamelyik tagjának a házánál vagy hetenként egyik háztól a másik házhoz mennek, de ki is bérelhetnek egy szobát a faluban (rendszerint egy szegényebb asszonynál), ahol hónapokon át saját kenderszöszüket fonják. Külön csoportban fonnak az asszonyok.

49 A közösségben, külön helyiségekben végzett ilyen munkák etnoszociológiai értelemben emlékeztetnek a kucarica-ban, az izba-ban végzett munkákra. Ezek további vizsgálata azonban már kívülesik a jelenlegi feladatomon. Nyitva kell hagynom azt a kérdést is, hogy a román argea, mint munkakunyhó történeti összefüggésben van-e a macedón devojacka kucarica-val és a bolgár izba-val. A görög házak szövőhelyiségét is tovább kell kutatnunk.