Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 2. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

Tanulmányok - GUNDA BÉLA: Munkakunyhók a Balkán félszigeten

járata nem az istállóba, hanem a szobának-konyhának használt helyiségbe vezetett. Az istálló és a lakórész közötti válaszfalon ajtónyílás volt. Az istálló részben a kamara rendeltetését is betöltötte. Az előbbi gyakran már külön épület (12. kép). Az ilyen veremház és melléképületei szinte a neolitikum emlékének tűnnek.

23 Ezeket a magyar veremházakat nem kívánom párhuzamba állítani a balkáni munkavermekkel. Kétségkívül azonban, hogy a tiszántúli veremházak is őriznek a balkáni munkavermekre emlékeztető hagyományt: az állati melegtől, a trágyától melegített helyiségben végzett fonást. Az ember még saját testének a melegét is felhasználja a kenderszösz megpuhítására. Szolnoky L. írja, hogy hazánk északi részén (Borsod megye, Zempléni-hegység) a kitilolt kendert, a szöszt az ágyba a lepedő alá tették és gyakran egy-két hónapig is rajta feküdtek, hogy megpuhuljon.

24 A balkáni kucarica és izba múltját, az argeaval való kapcsolatát nem ismerjük. Figyelmet érdemel azonban, hogy a római történetírók többször említik a germánok földbe mélyített éléstárait és munkahelyiségeit. Tacitus beszél a germánok olyan földbe mélyített kamarájáról, amely a termények elraktározására és menedékhelyül szolgál. Plinius pedig az ilyen veremlakásokat mint a szövők munkahelyét említi.

25 Ezek a veremszerű kamarák és munkahelyiségek Tacitus közlése szerint a hideg ellen trágyával voltak fedve. így könnyen megmagyarázhatjuk az ófelnémet tung, a középfelnémet tunc jelentését. A tung (ma dunk, dunke stb.) korábban felnémet területeken földbeásott, trágyával fedett szövőhelyiség elnevezésére szolgált. Az ófelnémet tung-gal függ össze a német Dung, amelynek az eredeti jelentése trágyába vájt szövőverem, pince, női helyiség lehetett. A felttéelezett indogermán tőhöz (dhengh-) tartozik az óír dingid 'unterdrückt', a litván dengti 'bedecken'. Az ókorban és a középkorban a szövőhelyiségek trágyába építése, trágyával való fedése a téli hideg elleni védekezést szolgálta. Az ilyen helyiség nemcsak meleg volt, hanem a munkához a füstnélküliséget is biztosította.

20 A frankoknál, burgundoknál és frízeknél a tung terminológia helyett a screunia, screuna, scrcona elnevezést találjuk,

27 amely azonban semmi esetre sem a latin scrinium-mal függ össze, hanem a középangol, seren, új angol sreen 'Schutz, Schirm, Bedeckung' terminológiával.

28 A terminológia eredeti jelentéséről az ófrancia eseregne, eseriegne, eserienne, újfrancia écraigne nyújt felvilágosítást, amely Champagne-ban, Burgundiában és Picardiában veremszerű trágyával fedett helyiséget jelent, ahol a nők és gyermekek esténként fonni gyűlnek össze.

29 Még 1906-ban is Meringer R. azt írja, hogy Main et 12. kép. Veremház és melléképületei (előtérben az istálló). Debrecen-Bánk, Hajdú-Bihar m. (Ikvai Nándor felv.) Loire departmentben a takácsok földalatti pincékben dolgoznak:'

0 A középlatin források ezeket a földbemélyített fonó-szövő helyiségeket hypogeum, textrina és genecium (görög yvvainetov) néven említik. Az utóbbi terminológia szintén arra utal, hogy a helyiség a nők munkahelye volt s a genecium az ófelnémet genez (geneztunc), genuz, genz elnevezésben is visszatükröződik:'

1 Weinhold K. szerint a középkorban a jobbágyleányoknak, a cselédleányoknak bizonyos időt a nemesi udvarokban kellett tölteni, ahol a női házakban (sereona, gynaeceum, genitium, genez), munkakamrákban fonással, szövéssel, varrással s más hasonló munkával foglalkoztak:'

2 Szövőházak, amelyekben nyilvánvalóan fontak is, régészeti leletek során is előkerültek. Észak-Németországban (Tilleda, Kyffhäuser hegység) a 10—11. századból kb. 15 méter hosszú, 4,50 méter széles szövőházat ástak ki, amelyben függőleges szövőszéken dolgoztak. Ez a szövőház fejedelmi palotához tartozott. Többen dolgoztak benne s függőleges szövőszékek helye is megtalálható a helyiségben. Grimm P. is hangsúlyozza, hogy a szövőházak a germán törzsek területén Észak-Németországtól Schweizig régészetileg kimutathatók. Természetesen voltak közöttük kisebbek is. A nagyobb szövőház már valamiféle ipari tevékenységgel áll kapcsolatban:

t:í A földbemélyített fonó-szövő helyiségekről (tung) még századunk első feléből is megemlékeznek a néprajzi közlések. Igen elterjedtek voltak a korábbi kelta és német földön. így Tirolban (Stanzen völgy), Hessenben, Thüringiában (Erfurt és Gotha között), Schweizban (Bodeni tó vidéke), Ulm, Nürnberg, Augsburg környékén (dung, tung) és az Alsó-Rajna mentén. Ezekről a német területekről fennmaradt néprajzi leírások nem mindig jellegzetes 'fonó- vagy szövővermekről' szólnak ugyan, hanem leginkább a