Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége)

5. kép. A páprádi (Baranya m.) lakóház festett oromfala, „Vörös János ANNO 1810" felirattal (Néprajzi Múzeum F 55534). A 18. század második felében már táblaüveges ablakokat találunk a jobb ágy házakon is.

76 Az üvegeseknek céhük van Szigetvárott és Mohácson, a 19. század elején pedig Szekszárdon.

77 Az 1812-es kaposvári megyei árlimitációból megtudjuk, hogy „Egy egész Tábla Őveg ablak ólom nélkül 5 f."

78 A nyílászárók ácstokosak, a 19. században kezdik alkalmazni a gerébtokot, az asztalosok által parasztoknak készített borított tokokról fenyőfaajtóval a század közepétől tudunk (pl. Zengővárkony 1858: 6—7. kép; Vejti 1868). A vas ablaktáblának szük tere van, említésre méltók azonban a szines virágos festésű fa ablaktáblák Törökkoppányból, Csökölyből

79 és a Tolna megyei Várongból (1870).

80 A fa ablaktáblák mind a mai napig megtalálhatók. Hogy mikor váltotta fel őket a zsalugáter, pontosan nem tudjuk, a népi építészettel foglalkozók többnyire a 19. század végére gondolnak ( lásd: Néprajzi Lexikon).

81 Megfontolandó azonban, hogy a homlokzati vakolatdísz elemeként Hidvégen (Baranya m.) már 1839-ben föltűnik,

82 s mint ilyen a múlt század közepén szélesen elterjed (8. kép). Egyetlen helyen, Muraszemenyén megtaláltuk a fa ablakrostélyt (9. kép). Ormánsági parasztházakon maradtak fenn évszámos, monogramos vas ablakrácsok: „1857 L J" jegyekkel Besencén (Fő u. 5.) és 1862-es évszámmal Csányoszrón (Fő u. 25.) A dél-dunántúli ház helyi megjelenési formáival, esztétikai népművészeti értékeivel, a gazdasági épületek fajtáival, típusaival a tájegység portáinak jellemzésekor foglalkozunk. 3. A dél-dunántúli tájegység telepítési terve A Szabadtéri Néprajzi Múzeum VII. tájegysége nyolc berendezett portára telepített lakóházzal szemlélteti a terület egyes kistájainak sajátos, különböző fejlettségi fokú ház- és lakáskultúráját, gazdasági-, társadalmi-, településtörténeti hagyományait. A rekonstruált településkép részben az utcás falu, részben a szabálytalan alkatú településforma vonásait mutatja. A tájegység jelenlegi telepítési koncepciója több elképzelés és több kutató munkájának közös eredménye. CSALOG Zsolt 1970-es terve a telkeket egy íves vezetésű utca két sorába rendezte, helyet biztosítva a különálló gabonáspajtának, hangsúlyozva ezzel az egykori pajtáskertek szerepét. (Az épületállomány nagyobb részét ő választotta ki.) A faluképben