Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - ZENTAI TÜNDE: A dél-dunántúli település és népi építkezés változásai a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum dél-dunántúli tájegysége)

nek pontos idejét nem ismerjük. KNÉZY Judit 18. századi levéltári forrásai közt megemlít egy uradalmi malom molnárházában álló kemencét, amely mellett „téglából rakott tűzhely" is volt,

50 közelebbit azonban nem tudunk meg róla. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy a kislődi vashámor készítményeinek listáján már 1785-ben szerepelnek a .„Tűzhelre való vas pléhek...

51 talán föltételezhetjük ennek a tűzhely fajtának a 19. század eleji lassú elterjedését s bekerülését a parasztok házaiba a század folyamán. A nyolcvanas évek tájékán egyes helyeken már szobai fűtőként találjuk az egykori szemeskályhák helyén, így például az általunk Ócsényben lebontott házban. Ugyanebből az időből a Duna túlsó partján általánosnak említik a dunapataji konyhákban.

5 2 A földfalú házak esetében igen fontos megemlítenünk az országban egykor szélesen elterjedt, a középkorból is kimutatható konyhából fűtött, de testével a szabadba nyúló kemencét, amelyeket Ormánságban (Szaporca, Rádfalva) és a Külső-Drávaszögben (Beremend) még az 1960-as években láthattunk. Lehetséges, hogy a falbamélyedő üregű sárközi kemence (3. kép) is kiugró kemencéből alakult ki, bejárván a hasonló kisalföldi kemencék fejlődési útját,

53 hiszen a Sárvíz mentén ANDRÁSFALVY Bertalan még az 1960-as években is megtalálta a kiugró kemencét. Ha a Dél-Dunántúl kétféle falszerkezetű házát összehasonlítjuk, a lakóház fejlődésének két fázisát érzékeltetjük. Ebben a fejlődési sorban átmeneti állomást jelentenek azok a szilárd falu épületek, amelyek még a múlt század közepén kémény nélkül, füstös konyhával, de szögletes kemencével épültek a Mecsek-Hegyalján

54 és a Tolna megyei Szakcson (itt kiskemence is volt.)

55 A dél-dunántúli lakóház kialakulásának és fejlődéstörténetének felvázolásához még nincs elegendő adat a birtokunkban. A régészek és néprajzosok valószínűnek tartják a füsttelenített kályhás-szobás, két-három osztatú ház meglétét a területen már a 15. század végén.

56 CSALOGOVITS József a sárközi Ete város helyén végzett első ásatásának eredményeként ugyanerre a következtetésre jut,

5 7 s ezt látszanak igazolni a korszak történészeinek kutatásai is.

58 A második etei ásatás belülfútőskályhás-kemencés helyisége viszont adalékul szolgál a füsttelenített szoba itteni megjelenésének időmeghatározásához.

59 Visszatérve a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban megjeleníthető időszak parasztházára, a kisebb méretű talpasvázas épületek túlnyomó többsége két-három osztatú. A két helyiséges épület már a 18—19. század fordulójának nagy konjunktúrája következtében lassan visszaszorulhatott. Jelenleg a dél-dunántúli megyékben még fennálló, zömében a 19. század közepén épült sövényfalú hajlékok közt nem találunk kétosztatűt. (A somogyi Gigén álló házak átépítés során csonkítást szenvedtek.) Ugyanebből a periódusból a paraszti inventáriumok „sövényfalra" épített háza (bizonyosan talpas-vázas) negyed- és félteleknyi gazdaságban szintén leginkább szoba-konyhakamrás vagy szoba-konyha-szoba-kamra méretű.

60 Ha3. kép. Az ó'csényi lakóház második helyiségében föltárt építéskori sarokkemence falba mélyedő' ürege (SZNMF

7 29278). sonló arányokat mutat a napjainkig vagy a közelmúltig fennmaradt évszámos házak állománya. Kimutatást készítettem a műemléki felmérések datált épületeiről, s ebben a talpas-vázas lakóházak általában szoba-konyhakamrásak s a föld- és téglaépületek közül szinte mindnek a konyháját egy második szoba is követi. (Ennek a körülménynek tudható be, hogy a leírásokból több vidékről ismert kétosztatú házat erről a területről már nem sikerült bemutatnunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban.) Az 1890-es népszámlálás adatai alapján készített első részletes épületstatisztika országosan 100 házra 142 szobát mutat ki, a dél-dunántúli megyék ezt az értéket messze fölülmúlják (Baranyában 150, Somogyban 156, Tolnában 164 szoba jut 100 házra), sőt ekkor már 100 lakásra Baranya megyében 285 helyiség esik, Somogyban 315, Tolnában 307 és 305 Zalában.

61 Végül is mindebből arra következtethetünk, hogy a hódoltság utáni házkultúra gyorsabban fejlődött, mint a néprajzosok többsége eddig gondolta, legalábbis az árutermelésbe intenzívebben bekapcsolódó vidékeken. Elgondolkoztató továbbá az is, hogy a II. József féle térképek igen sok nagy méretű, gyakran L-alakú lakóházat ábrázolnak e terület falvaiban. Az épületek építőanyag szerinti megoszlásáról viszonylag késői időszakból állnak rendelkezésünkre megbízható statisztikai források. Az 1890-es népszámlálás adatai szerint a dél-dunántúli házak zömét, hasonlóan az