Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BÍRÓ FRIDERIKA : Zala- és Vas megye paraszti ház- és lakáskultúrája a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegysége)

19. század eleji jobbágyparaszti szintű háztartás élelmiszertároló és megőrző bútor ill. eszközanyagát képviseli. 2—1. Lakóház, Szalafő (Vas megye) Bevezetőnkben említettük, hogy a 19. század második felében a hagyományostól eltérő lakóházak mind alakjukban, mind az építőanyag tekintetében új formajegyeket viseltek magukon. Ez a háztípus, annak ellenére, hogy már egy új építési korszak lakóépítménye, a hagyományos nyugat-dunántúli, szorosabban a 19. századi őrségi faluképből mégsem hiányozhat (5—6. kép). Berendezése túlnyomórészt polgárosuló módos parasztkultúra igényeit tárja elénk, jóllehet számos, az önellátó parasztháztartás hagyományos eszközanyagával keveredve még. Ez a lakóháztípus portájával, berendezésével átmenetet alkot a hagyományos nyugat-dunántúli építkezés és lakáskultúra között. Felépítésével és berendezésével ezt a korszakot kívánjuk tükröztetni. 2—2.I$tállós pajta, Szalafő (Vas megye) A 19. század második felében épült lábasistálló és pajta a nagyarányú állattartásra áttért polgárosuló parasztgazdaság jellegzetes portaépítménye. A 2—l-es lakóház gazdasági melléképületeként telepítjük a szabadtéri múzeumba.

23 A 4-5 szarvasmarha, borjaik, 1—2 ló befogadására alkalmas, elkerített jászlakkal, kerekjászollal, lefolyó csatornákkal beépített istálló pajtájában a kornak megfelelő földművelési és egyéb gazdasági eszközöket, kamrájában takarmánytároló hordókat, hombárokat, az állatápoláshoz szükséges eszközöket állítunk ki. 3. Lakóház, Kondorfa (Vas megye) A boronafalú lakóház 1826-ban épült. Konyhai tüzelőberendezése szabadkéményes kemence, amely az Őrségben ritka példánya a múlt század elején Nyugat-Du5. kép. A 19. század második felében épült tornácos lakóház. Szalafő, Csörgő szer 8. nántúlon általánosan elterjedt, házilag égetett, téglából boltozott szabadkéményes tüzelőnek.

24 A korabeli leírások és a későbbi kutatások szerint a szabadkéményes konyha — területünkön — főleg paplakások, kocsmák, tanítólakások, iskolák konyhakultúrájára volt inkább jellemző. A kondorfai lakóház felépítésével ezt a típust mutatjuk be (7—8. kép). A falubeli és más őrségi falvak hagyományaira támaszkodva a lakóház szobájában a múlt század 70—80-as éveit reprezentáló tantermet kívánunk berendezni. 4. Kovácsműhely, Szentgyörgyvölgy (Zala megye) A 19. század második felében épült egyosztatú, fektetett boronájú, előtornácos kovácsműhelyben a helyi kovácsmesterség szerszámkészletét állítjuk ki (9. kép). A szerszámok nagy részét az eredeti tulajdonos készítette, a későbbi tulajdonos gyáriakkal egészítette ki a szerszámkészletet. A kovácsműhelyt századfordulói állapotban mutatjuk be. 5. Harangláb, Felsőszenterzsébet (Zala megye) A 19. század elején épült boronafalú, zsindelytetős harangláb jellegzetes példánya a zalai és vasi falvak szakrális építményeinek (10. kép). A kiválasztott felsőszenterzsébeti harangláb sajátos, eredeti hangulatot kölcsönöz a tájegységben kialakítandó faluközpontnak. 6-1. Lakóház, Baglad (Zala megye) A 19. század derekán épült, bárdolt-faragott tölgyfatalpakon álló, fektetett boronafalú, szelemenes, ollószáras tetőszerkezetű, csonkakontyos, zsúpfedésű lakóház Nyugat-Magyarországon — főként Zala megyében, Hetes és Göcsej falvaiban - a módos parasztok körében igen elterjedt lakóépület volt.

25 A Bagladról áttelepített épület 6. kép. A szalafői tornácos lakóház alaprajza: szoba-konyhakamra-szoba-padlásfeljáró-folyosó-tornác-pincelejáratpince