Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BÍRÓ FRIDERIKA : Zala- és Vas megye paraszti ház- és lakáskultúrája a 19. században (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Nyugat-Dunántúl tájegysége)

Vizsgáljuk meg az egyes portákat, ezek építményeit, különös tekintettel a bemutatási elv és a berendezési terv néhány gondolatára. l-l Lakóház, Szalafő (Vas megye) A múlt század első feléig uralkodó háztípus, a kerített ház egyik formaváltozata. A boronafalú, csonkakontyos, zsúpfedésű lakóházat feltehetően a 19. század elején építették, de nem kizárt a 18. század végi építés sem (2, kép). Kutatásaink (adatközlés és bontási munka) alapján bizonyítható, hogy az épület eredeti formája füstösház 2. kép. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumba áttelepített kerített ház eredeti helyén. Szalafő, Felső szer 22. (NMF 215 158). volt. A lakóépület első hajlatát — építésekor — három helyiség alkotta: az első egy nagyméretű 7 x 4,5 m alapterületű füstöskonyha volt, mellette kamrát építettek, amit később szobának alakítottak át, majd egy másik kamra következett. Az épület második és harmadik hajlatát kamrák, istállók, pajta, ólak alkották. Az 1860-as évek elején családi osztozkodás során a füstöskonyha falboronáit elbontották, helyén egy másik, már jóval kisebb alapterületű helyiséget emeltek, amely most már füsttelenített szoba lett és a mellette lévő helyiséget alakították át füstös konyhává (3. kép). Az épület bontásakor előkerültek az eredeti falboronák levágott csonkjai és a toldás jól látható volt. Az épület eredeti taréjszelemene megmaradt, a tetőszerkezet többi részét azonban szintén lebontották és újratoldották. A fal- és tetőszerkezet toldása hitelesen bizonyította az adatközlők állításait.

1 8 Az eredeti szelemen hosszúsága, valamint a harmadik hajlat eredeti hosszmérete pedig hiteles méretet ad a rekonstrukcióhoz (4. kép). Mivel ezen a területen egyetlen füstösház sem maradt meg eredeti formájában, ezért a füstösház rekonstrukcióját tartottuk a leghitelesebb megoldásnak. így a nyugat-dunántúli háztípusok minden változatát be tudjuk tájegységünkben mutatni. A kerített házat újraépítésekor tehát eredeti állapotában rekonstruáljuk, így kaphatunk megbízható képet a korabeli, jellegzetesen középkori gyökerű épülettípusról. Mivel az épület 1860 előtti állapotát állítjuk vissza, berendezésével is ezt a korszakot kell bemutatnunk. Viszszaépítjük, ill. rekonstruáljuk az eredeti nagyméretű kemencét. Bútorai, berendezési tárgyai a századelő jobbágyparaszti, nagycsaládi életforma miliőjének maradványait tükrözik. A lakóházban nagyrészt házilag készült ácsolt, faragott bútorokat helyezünk el, így ácsolt ágyakat, ládákat, s a falitékák néhány változatát, a használati, gazdasági eszközöknél pedig az önellátó gazdálkodás bemutatására törekszünk. Bemutatjuk az egyik legjelentősebb téli háziipari tevékenység, a véka és a kosárkötés munkafolyamatát is. 1—2 Kamráspajta, Szalafő (Vas megye) A 19. századi hagyományos nyugat-dunántúli parasztporták legjellegzetesebb melléképületei a különálló pajták voltak. A boronafalú, zsúpfedésű pajták egyik elterjedt változata az ún. kamaráspajta.

19 A három helyiségből álló épület közepén helyezkedett el a „pajta-szürü", ettől jobbra és balra a „pajtafia" és a „kamara". A kamráspajták egyik legszebb megmaradt példányát telepítjük át a szabadtéri múzeumba. Berendezése a múlt század első felének megfelelő középparaszti szintű gazdálkodás eszközanyagából áll majd. Kamrájában a kornak megfelelő különféle terméktároló hordókat, szőlő és földművelő eszközöket mutatjuk be. 1-3 Kástu, Szalafő (Vas megye) Az őrségi porták e jellegzetes különálló építményeiből ma már csak egyetlen eredeti épület, a szalafői emeletes kástu maradt ránk.

20 A tájegység eredeti telepítési tervében ez az épület szerepelt áttelepítendő épületként. Mivel a kástu időközben a szalafői műemlékegyüttes tartozéka lett, ezért azt elhozni nem lehet. A szabadtéri múzeumban így csak másolatot lehetne bemutatni. A Vasi Múzeumfaluban a tervek szerint felépítik a szalafői emeletes kástu másolatát,

21 Zalaegerszegen ugyancsak rekonstruáltak - régi felmérés alapján — egy emeletes kástut. Formája és belső kiképzése egyaránt hasonlít a szalafői kástuéhoz. Éppen ezért indokolatlan lett volna, hogy a szentendrei szabadtéri múzeumban a szalafői kástunak újabb másolatát építsük fel. Tudjuk viszont, hogy az emeletes kástuk mellett a földszintes kástunak is számos egyéni formaváltozata alakult ki vidékünkön, s a határmenti területen túl is. Mivel mind az emeletes, mind a földszintes kástuknak élelmiszertároló szerepe azonos volt, ezért azt a megoldást választottuk, hogy egy 1940-es felmérés és fénykép alapján földszintes kástut, különálló kamrát rekonstruálunk a IX-es tájegység l-l-es épülete mellé.

22 Berendezése a