Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete
gül a mokrini szerbek pedig lakodalom megtartására vállalkoztak. A szándék ezekkel a rendezvényekkel lényegében ugyanaz volt, ami már 1873-ban felmerült: a valóságos esemény élményében részesíteni a városi közönséget. A megvalósításban végülis sajátosan keveredtek a hazainak nagyjából megfelelő jelenetek az idegen helyszín és körülmények megkövetelte rögtönzésekkel. A jécsaiak képviselői is kezdetben otthonos környezetben, a falujukbeliek nyomán megjelenített kiállítási ház asztala mellett koccintgattak, de már a cifra búcsúfát felállítani az egyik szomszédos háznak az udvarára vonultak át, ahol ez, magától értetődően, teljesen idegen volt. 180 A matyó lakodalom 150 főnyi résztvevője — köztük a helyi cigányzenekarral, másrészt pedig a megyei notabilitásokkal, a főispánnal, alispánnal, egészen a járásorvosig és a jegyzőig — a terézvárosi plébániatemplomban megtartott esküvő után az Andrássy-úton vonult végig zeneszóval; a kiállításban előbb a jász ház „téres udvarán" táncolt — mintegy a menyasszonyi háznál —, majd úgy vitték a Kövesdről felhozott három lovas szekéren az új asszonyt a „vőlegényes", azaz a kiállítási matyó házhoz. 181 A szászok kiszemelt vőlegénye nem kapta meg a házasodási engedélyt, így végül csak kézfogót tartottak — de lakodalomhoz illő pompával, esküvői menettel, mivel már erre készültek fel! 182 A kiállítás közönsége átfogó ismertetést a Néprajzi Faluról egyedül az általános vezetőbe iktatott felületes leírásból kaphatott. 183 önálló tájékoztató füzet egy háztípusról, a szebeni szászokéról készült, a ház és a körülötte folyó élet ismertetésével 184 — folytatva a már 1873-ban megkezdett hagyományt. JANKÓ Jánosnak a kiállítási főjelentéshez írt nagy összefoglalása nem szorul közelebbi bemutatásra, az alaposabb elemzése meghaladná a jelen áttekintés kereteit. JANKÓ, miközben hazai és külföldi irodalom nagymértékű bevonásával igyekezett kellően megvilágítani a kiválasztást és a kiállított anyagot, megfelelő összegezést kívánt adni a további kutatás számára (17. kép). A hatalmas munka megvalósítása folyamán azonban érezhetően maga is sokat tanult, miközben az induláskor képviselt törzsi elmélettől eljutott annak a felismeréséig, hogy az ország területén a parasztházak közel azonos felépítésűek — mégha azután, éppen nem szerencsésen, a német házbúvárlat törzsi elméletében fogant „felnémet" kifejezéssel illette is őket. 185 Ha a következtetéseit jórészt meg is haladta az idő, JANKÓnak a Néprajzi Faluba fektetett nagy munkája tovább kamatozott a népi építkezés iránti érdeklődés felkeltése révén — amint erre már többen rámutattak. Hangsúlyozni szeretném, mivel kevésbé ismert, hogy ebben a tekintetben nem csupán a néprajzkutatók körében hatott, hanem az építészmérnököknél is. Azonnali reagálásukat jól jelzik H. GAÁL Adorjánnak lelkes szavai JANKÓ kiállítási jelentésének az ismertetése kapcsán: „Teljes elismeréssel kell adóznunk Jankónak, a néprajzi falu fáradhatatlan megalkotójának, aki sok küzködéssel ennyi jót tudott egybehordani." Különösen kiemelendő, hogy H. GAÁL utalva arra, mennyire előrehaladtak már másutt a parasztházak felmérésben, a Néprajzi Faluban megvalósult kezdeményezés továbbvitelének a teendőit is körvonalazta: „Itt volna tehát az ideje, hogy a föntebb vázoltuk szép kezdetnek méltó folytatása és befejezése lehessen, hogy a dolgot a magyar mérnök- és építész-egylet, építészeti szakosztálya vegye kezébe és szakszerű eljárással tegyen meg minden lehetőt, hogy az ügyet előre mozdítsa.Nálunk ma még annyi az ismeretlen igazi népies jellemvonás, hogy csak háládatos és dicsérendő feladatot végezne minden egyes, aki e valóban nemzeti themának tudományos feldolgozásához hozzájárulna. A részletes szempontokat, melyek szerint a fölvételek gyűjtendők volnának, az ethnografiai múzeum elnökségével karöltve hamarosan megállapíthatnók s egy kis jóakarat mellett rövid idő alatt tekintélyes anyagot gyűjthetnének Össze." 186
