Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

egyébként templom is épült, továbbá községháza, iskola, óvoda és kórház, hozzá mosókonyha, hullakamra és jégverem.

123 A templom a magyarvalkói (Válcaul Unguresc, v. Kolozs m.) reformátusokénak a mintájára készült, a többi épület viszont ideálisként ajánlott formát testesített meg; ez az egység tehát lényegében még az előzőkben említett korai kiállítások szociálreformeri elképzeléseinek megfelelő volt. A kiválasztó munkák lezárultával JANKÓ János tanulmányutat tett Prágába, az abban az évben, 1895-ben megrendezett nagyszabású cseh-szláv néprajzi kiállításnak a megtekintésére — ahol ugyancsak felépítettek egy néprajzi falut, benne két szlovák házzal, Árvából és Csicsmányból (Cicïnany, v. Trencsén m.); —, és elragadtatással számolt be a látottakról: „a falu egyes házai pedig egy-egy mintaszerű monographia voltak.

nl 2 4 Külön hangsúlyozta azt a tényt, hogy a házak kivitelezése a helyileg megfelelő anyagból és technikával történt, illetve, hogy voltak köztük eredeti, áttelepített példányok is. A mi millenniumi falunknak az építési munkálataiban azonban ezeket az igen lényeges tapasztalatokat már nem adódott mód érvényesíteni. Hiába volt Prágában minden ház vagy hiteles másolat, vagy pedig áttelepített — sőt hozzátehetjük: csupa áttelepített építmény az 1894-es lvovi kiállítás néprajzi falujában is

125 -, mint ahogy NYIZSNYAY Iván is hiába tette közzé 1893-ban már említett felhívását, a néprajzi falu időtálló formában való megépítésére. Az Ezredéves Kiállítás alaptervezetét ugyanis már 1892-ben elfogadták, leszögezve, hogy a területére kerülő épületeket a fennállás időtartamára, ideiglenes jellegűen kell kialakítani.

126 A megvalósítás mikéntjére nyilván ALPÁR Ignác építésznek a kiállítás történelmi főcsoportjára 1893-ban elfogadott pályaterve szolgált mérvadóként. Ez az épületcsoport, amelynek a kiírás szerint „hű utánzatban" kellett megjelenítenie az országban egykor uralkodott főbb építészeti stílusok válogatott emlékeit, pilota- azaz cölöpalapozással és favázas szerkezettel készült;

127 az egyetlen olyan kivételt is — a románkori résznél —, ahol az eredetinek megfelelő építőanyagot, követ alkalmaztak, csupán a gazdaságosság indokolta, minthogy a falak túlságosan vastag volta miatt ez bizonyult olcsóbb megoldásnak.

128 A SCHMIDT József által a kiállítás szervezetéről és berendezéséről írt tanulmánykötet, illetve az Építészeti Szemlében megjelent idevonatkozó közlések arról tanúskodnak, hogy a néprajzi falu épületeinek a túlnyomó többsége is a most említetthez hasonló favázas felépítést kapott, tehát idegen anyagból felhúzott „utánzat" volt. Az építész olvasókra való tekintettel ugyanis a néprajzi falu épületeinél megjelölték a fal anyagát is, ami tehát pilota alapra épült és favázas volt a templom, a községháza és az egyéb középületek, nemkülönben Jász—Nagykun—Szolnok, Csongrád, Kolozs, Torda-Aranyos, Somogy, Szablocs, Zala, Borsod, Nógrád, Veszprém, Csík, Brassó, Szeben, Abaúj-Torna, Krassó—Szörény, Temes és Bács-Bodrog megye házainak esetében. A Torontál megyei két ház homlokfalát tömör falazattal képezték ki, de már a többi itt is favázzal készült. Némelyik háznál utalnak a szövegek a fal nádazására vagy szalma borítására, illetve a SCHMIDT féle összesítésben mindegyiknél a bevakolásra vagy tapasztására.

129 Eszerint pilota alapon, nád borítású, vakolt favázas fallal épült a székely ház kiállított példánya is, holott a kiállítási összefoglalóban általánosságban úgy emlékezett meg a székely házról JANKÓ János — bizonyára a gyűjtéseire támaszkodva -, hogy „fenyőboronákból saroksasfák nélkül van összeróva, melyet beléczeznek és betapasztanak."

130 Az előbbivel egyező módon készült az a Nógrád megyei ház is, amely JANKÓ János leírásában a téglafalúként említődik — nyÜvánvaló, hogy JANKÓ, érthetően, itt is a helyszíni eredetinek, nem pedig a kiállítási másolatnak az anyagáról beszélt.

131 Eredeti anyagból és technikával kellett viszont készülniük a takaratlanul láttatott boronafelületeknek. Ennek tulajdonítható, hogy a Bereg megyei vereckei, „szántalpalapokon" nyugvó boronaházat teljes egészében az eredeti helyszínen faragtatták ki — ez egyébként is csak belülről volt kitapasztva -,

132 nemkülönben a Hunyad megyeit - mely szintén csak belül kapott tapasztást —, ezt KOVÁCS szavai szerint „Szálláspatakáról hozták egészen készen, tehát nem lehet afféle talmi."

133 A handlovai ház ugyancsak egészen boronafallal épült. BUNKER megfigyeléséből tudjuk, hogy itt a lakószárnyat alkotó gerendákat gondosan négyszögletesre bárdolták, míg a melléképületrész boronálnak a kifaragását jobban elnagyolták;

134 a felépítést követően ezután a lakószárny földszintjének a fala tapasztást és meszelést kapott.

135 Hasonlóképpen jártak el továbbá a Sáros megyei háznál is, azaz „a boronás faépítményt besimították."

1 36 A Vas megyei ház is boronafallal, sártapasztással készült.

137 Nem az eredetinek megfelelő módon épült viszont a torockói „boronaház", hanem vakolt favázas fallal, habár a fal felső egyharmadnyi szakaszán szabadon látszó gerendák eredetiek voltak.

138 Ugyanakkor nagyon is valószínű, hogy mindezeknek a boronaépületeknek a hiteles másolat volta pusztán gazdaságossági meggondolásoknak köszönhető — akárcsak a történelmi épületcsoportnak a románkort szemléltető részénél, — és aligha lehetett benne ösztönző szerepe a néprajzos szakembernek. Hasonló szempontok irányíthatták a faluhoz tartozó egyéb építmények, így a házakhoz csatlakozó melléképületeknek az építését is, amelyek így végülis nem egy esetben hitelesebb megoldást kaphattak a velük egyazon telken elhelyezett lakóháznál.

139 Meg kell mindamellett jegyezni, hogy mivel az építkezést az egyes megyék finanszírozták, az eredetitől eltérő anyagokból történt másolatoknak a nyersanyaga is általában a kiállító megye területéről származott és ott alakították ki a beépítendő épületelemeket, minthogy ezt a munkát jórészt helybeli iparosokkal végeztették. Abból tehát, hogy egy épületnek a faalkatrészei készen