Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)
Közlemények - GRÁFIK IMRE: A makói paraszt-polgár ház
Gráfik Imre A MAKÓI PARASZT-POLGÁR HÁZ 1. Épület kiválasztás és tárgygyűjtés A makói lakóház, telek és gazdasági épületei a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1970-es, V. Dél-Tiszántúl tudományos tervvázlatán alapuló telepítési tervének igénye és Makó város törekvéseinek együttes eredménye. A telepítés mellett az alábbi érvek szóltak: a. ) A lakóház az újkori (pontosabban a XIX. század második fele) alföldi mezővárosi építkezésének egy szélesebb körben is elterjedt típusváltozata. b. )A lakóház a társadalom paraszt-polgár rétegének életmódváltozást tükröző, helyi stílust kialakító lakáskultúrájának bemutatását teszi lehetővé. c. )A telepítendő együttessel a gazdasági, termelési-értékesítési orientáció egy sajátos monokultúrás (hagyma) útjának dokumentálása is megoldható. A telek és az épületek kiválasztásának múzeológiai munkálatai 1971-ben kezdődtek. Az alapkutatást TÓTH Ferenc a makói József Attila Múzeum igazgatója és GRÁFIK Imre tájegységfelelős muzeológus végezték. A helyszíni kutatás alapján felsorakoztatott alternatívák közül a jelen épületet a HOFFMANN Tamás vezette bizottság választotta ki (1. kép). A kiválasztott épület műszaki felmérését a makói Városi Tanács illetékes osztályának munkatársai végezték 1972-ben. 1 A múzeológiai kutatás újabb fázisa, mely már a berendezési tárggyűjtést is magában foglalta, 1975-ben zajlott le. E munka irányítója GRÁFIK Imre volt, közreműködött FELFÖLDI László, a makói József Attila Múzeum muzeológusa és PÁLDY Krisztina, az ELTE néprajzszakos hallgatója. Vezetésükkel a budapesti Radnóti Miklós Gimnázium tárggyűjtő tábora több száz tárgyat derített fel, melyekből elbírálás után a múzeum 137 db. berendezési tárgyat megvásárolt. 2 2. Helyszín és telepítési terv A mai Makó kialakulása az 1699-es újjátelepítéssel vette kezdetét, s fejlődésének jellegzetességeivel egyik reprezentánsa a XVIII—XIX. századi alföldi mezővárosi településeknek. 3 A telek és építményei birtoklástörténetével kapcsolatban — a kutatás jelenlegi állapotában — írott források nem állnak rendelkezésünkre. Korabeli leírás 4 és térképek (FEJÉRVÁRY Ferenc 1815, GIBA Antal 1821, GIBA Antal 1824, BÁRÁNY Pál 1880) alapján azonosíthatóan a telek az egykori Sóház utcában található, a XVIII. század második felében kialakult főtértől északkeletre eső ún. Üj-város települési részben. E városrész és a Sóház utca első rendezési terve 1815-ben készült el, kivitelezése a Maros árvize miatt azonban csak 1821ben kezdődhetett meg (2. kép). A korábban meglehetősen szabad vonalvezetésű, szinte térré táguló Sóház utca — melynek a mai főtér felé eső részében álltak a sóhivatal épületei, a sópajták, s melynek területén a térkép több szárazmalmot is jelöl - ekkor vált szabályos, de rendkívül széles utcává, melyet a Hódmezővásárhelyre vezető átmenő forgalom a város egyik főútvonalává tett (3. kép). A ház és telek jelenlegi tulajdonosa Bencze Jánosné (Szül. Fazekas Ilona) a telepítendő lakóházban született 1920-ban. A lakóházat az ő családja építette, a családi emlékek szerint az 1823-ban született dédapja, Szálai János volt az építtető. A lakóház építésének kora, pontosabban az építés megkezdésének időpontja a családi hagyományban ifj. Szálai János születéséhez kötődik, aki a jelenlegi tulajdonos nagyapja volt és 1862-ben született. A felmérési dokumentáció műszaki leírása, feltételezhetően a már idézett 1880-as térkép alapján az építkezés idejét 1880 előttre valószínűsíti. Az épület ilyenformán Makó városának azon 300 lakóháza - az összes lakóházak 3 %-a közül egy, mely a város épületállományának második építési korszaka első feléből származik. 5 A lakóház építészeti megoldásai, alaprajzi kiosztása és helyiségeinek funkcionális rendje a recens anyag, analógiák és a szakirodalom 6 adatai szerint feltételezhetően bizonyíthatóan több építési fázis összegeződésének eredménye. E tekintetben két meghatározó tényezőt kell figyelembe vennünk: egyrészt a paraszti építkezés tradicionáüs, másrészt a mezővárosi építkezés szabályozott volttát. Az előbbi vonatkozásban lényeges, hogy a telket ill. lakóházat máig egyazon család ill. annak leszármazottai birtokolták, akik mindvégig mint gazdálkodók foglaltak helyet Makó város társadalmában (birtoktestük legnagyobb kiterjedésekor 25-30 kat. holdon), lényegében azonos életmódban, életvitelben, melyet a XIX. század második felének termelési-értékesítési konjunktúrája hozott mozgásba. Másrészt nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a törekvéseket sem, amelyek központilag szabályozták a megnövekvő társadalmi-gazdasági erőket. E vonatkozásban méltó figyelemre 1889-ből Makó rendezett tanácsú város építészeti szabályrendelete.' 7
