Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Közlemények - VARGHA LÁSZLÓ: A népi építészet fogalomköre, a néprajzi jellegű építészeti alkotások meghatározása és értékelése

Vargha László A NÉPI ÉPÍTÉSZET FOGALOMKÖRE, A NÉPRAJZI JELLEGŰ ÉPÍTÉSZETI ALKOTÁSOK MEGHATÁROZÁSA ÉS ÉRTÉKELÉSE Az ICOMOS ,,Műemléki együttesek védelme falun" c. és tárgykörű Nemzetközi Tanácskozás bevezető referátuma részletes elemzéssel foglalkozik a népi műemlékek fogalomkörének — Magyarországra vonatkozó - meghatározásával. A referátum a szűkebb szakirodalomra történő hivatkozás mellőzésével közli észrevételeit — a népi építészet fogalmáról — anélkül, hogy a joggal megkívánt tudománytörténeti szempontokat és követelményeket figyelembe venné.* Nem tartom szükségesnek — szükségtelennek tűnik — egy szűkebb szakmai konferencián azzal érvelni, és azt bizonyítani, hogy az egykori, a hagyományos paraszti életformát teljes egészében dokumentáló népi építkezés — a népi építészet emlékanyaga és berendezése, felszerelése, stb. — sokoldalú, szerteágazó, a társtudományok teljes felhasználásával dolgozó, un. interdiszciplináris kutatások és vizsgálatok mellőzésével már nem értelmezhető és nem értékelhető. A vizsgálatok tudománytörténeti szempontból is megkívánt egységes szemlélete nyilvánvalóan megfelelő és széles látókörű áttekintést igényel. Manapság már nem elégedhetünk meg az általános jellegű „néprajzi" —„népművészeti" - és „építészettörténeti' - „esztétikai' — igények s szemlélet alkalmazásával. A felmerülő és alapvető kérdésekkel, kívánalmakkal már korábban is részletesen foglalkoztunk (1954). Talán nem tűnik feleslegesnek, ha ezzel kapcsolatban *A szerző és szerkesztő megjegyzése: Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság és Vas megye Tanácsa (Budapest - Szombathely. 1977. június 23-29) Falusi műemléki együttesek védelme c. konferencia megnyitó ülésén (1977. június 23.-án) elhangzott dr. Román András: A népi műemlékek fogalomkörének meghatározása Magyarországon (Budapest. 1977. 12. p. Kézüat.) c. vitaindító előadáshoz fűződő hozzászólás. A Konferencia megnyitó ülésén a hozzászólás elmondására nem nyílt lehetőség. A Konferencia későbbi ülésein már más jellegű, s lényegében eltérő témájú előadások és hozzászólások keretében, a közvetlen és hatékony érdeklődésen, a tervezett hozzászólás már túlmutatott. A népi műemlékek - a népi építészet - fogalma, fogalomkörének meghatározása azonban változatlanul időszerű. A kérdés felvetését, ismételt megvitatását a továbbiakban is szükségesnek véljük. A tervezett „hozzászólás" szövegét részben a hitelességnek is megfelelően - teljes egészében az eredeti megfogalmazásban, szöveghüséggel adjuk közre. A tárgyra vonatkozó irodalomból a vita, a „hozzászólás" jellegének is megfelelően, a szerző kizárólag saját, s a korábbi megállapításaira utal. mindezekre a jelentős tudományos diszciplínákra és nem utolsó sorban a filológiai követelményekre ismételten felhívom a figyelmet. A bevezető referátum egyik sarkalatos tézisével — figyelemreméltó és szakmai szempontokból is tanulságos fejtegetésével, megállapításával — azonban nem érthetünk egyet. Ennek keretében számunkra elsősorban a „népi építészet' és a „népi műemlék" fogalma és meghatározása az alapvetően jelentős kérdés. Egy rövid hozzászólásban alig van lehetőség arra, hogy ezt a két kiemelt kérdést, a két fogalom meghatározását a már említett interdiszciplináris — több tudományágra kiterjedő, több szakterületet közösen érintő — követelmények teljes figyelembevételével újból megkíséreljük meghatározni. Jól tudom, mindenféle — szakmai és egyéni — meghatározás is alakul és változik, s minden emberöltőnek, tudományágnak és kutatásnak joga s végső soron tudományos és etikai kötelessége munkássága eredményeinek összefoglalását megadni és szakmai bírálat elé terjeszteni. Ez a kötelesség természetszerűleg mindannyiunkra vonatkozik. Korábban, egy emberöltővel ezelőtt (1940) már foglalkoztam ennek a fogalomnak, fogalomkörnek a meghatározásával. A rendkívül jelentős történelmi, társadalmi és gazdasági változások és fejlődés alapján, egy negyedszázad elteltével (1965), az általános elvi adottságokat és szempontokat változatlanul megtartva, bizonyos módosítással, újból megkíséreltem e kérdések analízisét. A

( Velencei Carta és a magyar műemlékvédelem (Budapest, 1965. október 25-26.) - ICOMOS ankét — során elhangzott referátumomban ez a megfogalmazás, meghatározás lényegében a következőképpen hangzott: „A nép — a paraszti társadalom, az osztályszerkezet szétágazásával, elkülönülésével, a vagyoni különbségek jelentős szerepével, szegényparaszti, középparaszti, paraszt-polgári, kisnemesi tagolódásával általában nem hangulati építményeket hoz (hozott) létre, hanem anyagi erejének és életformájának — a paraszti társadalomnak — megfelelő, életmódjából adódó és azt szolgáló, az építőanyagok okszerű felhasználásával emelt szükségleti alkotásokat. Az egykori, a hagyományos népi lakó- és gazdasági épületet korábban (még egy-két emberöltővel ezelőtt), a természetes (sár, nád, sövény, fa), a maga termelt (borona, kő, zsup, zsindely), vagy mesterséges (vályog, tégla, cserép) építőanyagokból