Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tudománytörténet - K. CSILLÉRY KLÁRA: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum kialakulásának előtörténete

kevélykednek a tulipános ládák."

49 A kiírás szempontjait hasonlóképpen semmibe vevő anyagválogatásra a tüzetesebben leírt többi házból is bőven lehetne idézni. „A Bécsi Kiállítás" tudósítója úgy vélekedik, hogy az ilyen házakon „mind az ethnograph, mint pedig a gyakorlati nemzetgazdász igen sok érdekes látnivalót és tanulságot fedezhet föl."

50 Ámde az utóbbiaknak, amenynyire ismerem, már nem kérték ki a véleményét, és egyáltalában a paraszti lakás megjobbításának a kérdése a kiállításról megjelent közlésekben nem is merült fel többé.

51 A hivatalos jelentés szerint a kiállítók általában csakis azt tartották szem előtt, hogy valódi, berendezett parasztházakat — illetve modelljüket — kell kiállítani. Megítélésüknél elsősorban a hitelesség jött számításba és a megoldás tökéletessége.

52 Az egyik hírlapi tudósító, visszautalva az 1867-es párizsi világkiállításra is, egyenesen úgy fogalmaz, hogy a parasztházak bemutatásának már akkor célja volt „egyik-másik ország falusi népességének építkezési s ezáltal rendes életmódját a maga eredetiségében bemutatni, hogy a látogatók ez úton az illető nemzet házi életével és műveltségi állapotával megismerkedhessenek. Az életrevaló eszme, bár akkor csak részben, és úgy is csak rendezetlenül juthatott el a megvalósuláshoz, azóta mindenfelé visszhangra lelt s a bécsi kiállításon már testet öltve jelent meg."

53 Ezzel azonban lényegében már ott is vagyunk a szabadtéri múzeumoknak a koncepciójánál. Érdemes megemlíteni azt a tényt — mivel nem csekély ösztönzést jelentett a szabadtéri múzeumok felé vezető folytatásra nézve —, hogy a parasztházak rendkívüli módon vonzották az 1873-as kiállításon megforduló közönséget. SCHRÖER csodálkozva nyugtázza, hogy a művészet és az ipar által felsorakoztatott egyetlen tárgy sem ért el, minden pompája és ragyogása ellenére sem olyan osztatlan elismerést, mint ezek az egyszerű épületek.

54 Maguknak a parasztházaknak úgy látszik, a többségét újonnan csináltatták, hozzáértő parasztokkal. Ez azonban nyilvánvalóan nem volt külön elhatározás kérdése, hanem csupán igazodás ahhoz az általános gyakorlathoz, ami az új termékek megismertetésére létesített korabeli kiállításokon magától értetődő volt, és amit a háziiparosoktól bemutatott termékeknél is természetszerűen követtek. Mint már Párizsban, itt is főként faházakról volt szó, sőt azt kell vélni, hogy éppen ezért esett a választás csupa boronaházra, két objektumnak - a kisdisznódinak és az elzászinak — a kivételével. Minthogy az elzászi ház gerendavázas volt,

55 feltehető, hogy ehhez pedig kész, megmunkált gerendákat hoztak a kiállítás helyszínére az építtetők. Nyilván a többieknél sem igen lehetett másként, mint volt a gajdeli ház esetében, amelyről az olvasható, hogy teljes építőanyagát magában Gajdelben faragták ki, odavalósi falusiak, a helybeli erdő fájából, az ottani szokásoknak megfelelő módon, majd így készen szállították el Bécsbe. A kiállításon végülis csupán azért állítottak fel a szomszéd községből, Tuzsináról (Schmidshäu, Tuzina, volt Nyitra m.) való parasztgazda, mivel az előbbiből nem akadt vállalkozó a hosszas bécsi tartózkodásra.

5 6 Arra, hogy ehhez hasonlóan, a székely ház ugyancsak székelyföldi faragónak a keze munkája, a felirat is utalt: „Isten segedelmibó'l építette ezt a házat Borsodi Demeter."

57 Egyedül a horvát házról jegyezte meg rosszallással az ismertető, hogy boronáit nem maguk a felépítők faragták ki, hanem gőzfűrésszel vágatták, az ablakok és ajtók pedig modern asztalosmunkák voltak.

5 8 Ugy látszik, hogy csupán a kisdisznódi szász ház volt másolat, mégpedig idegen anyagból előállítva. Ebben a községben ugyanis a téglaépület volt az általános, a kiállítás céljára azonban fából építették fel a házat, majd a felületét malterral bevonva imitálták az eredeti megjelenést.

59 Csakis az orosz háznak adtak idealizált formát, és mivel építészmérnökkel terveztette az építtetője, egy pétervári orosz fakereskedő, a korabeli ismertetések — nemkülönben a kiállítás orosz látogatói — joggal kifogásolták azt, hogy a parasztházakkal együttesen szerepeltették, különösen pedig azt, hogy elvitte a valódi parasztházak elől a számukra kitűzött legmagasabb díjat.

60 A kiállításnak erre kijelölt részén utcasorban követték egymást a házak, függetlenül attól, hogy ez megfelelt-e az eredeti telepítésmódnak — Gajdéi például irtásfalu volt, szórt településsel.

61 A házak többségének kerítetlen volta, legfeljebb kis előkerttel, szintén csak részben felelt meg a valóságnak - így Gajdéi esetében. A telken való elhelyezkedést, a portát lehatároló kerítéssel és az utcára szóló kapuval a székely, az elzászi és az orosz háznál jelezték, melléképületeket pedig csakis az utóbbi kettőnél emeltek.

62 A székely ház udvarán kukorica díszlett.

63 A házak közül a székelyt, a gajdelit és a kisdisznódit a helyileg szokásos módon, teljesen berendezték,

64 de részben más házakban is volt némi berendezés. A házakat benépesítő tárgyak többsége újonnan készülhetett, esetleg helyi készítmény volt, miként a gajdeliek minden tárgya.

65 A székely parasztház esetében tudjuk, hogy a bútorzatát a székely udvarhelyi asztaloscéh állította elő, az ottani fazekascéh pedig a cserépedényt.

66 Elvétve régebbi tárgy is előfordult a portákon. A szász házban a tálasfogasokra díszként kitett edénynemű között említenek régi példányokat : néhány bevésett mintázatú XVII. századi ónedényt.

67 Azokba a házakba, amelyek teljes berendezést kaptak, az eredethelyükről felhívott paraszt lakosokat telepítettek, így a székely, a kisdisznódi és a gajdeli házba e

gye

gy házaspárt, az utóbbiakat kisgyermekükkel — a gajdeli háznak a szomszédos Tuzsináról voltak a lakói, az a fiatal gazda a családjával, aki a ház felállítását is vállalta.

6 8 A kiállítás tartama alatt ezek a háziak fogadták az oda betérőket. A székely pár magyarul köszöntötte őket — minthogy más nyelven nem beszéltek -, ők mindenkit meg is kínáltak, kit egy szelet mézeskaláccsal,