Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

zat előtt, a második a szoba-konyha, a harmadik a kony­ha-kamra keresztirányú falánál állt. Mindhárom tölgy­fából készült. A szelemengerenda fenyő volt, rajta olyan faszögnyomok, melyek arra vallanak, hogy tutajba össze­állítva folyón úsztatták. A gerenda szoba felőli végén olyan korhadásnyomot figyelhettünk meg, mely azt mu­tatja, hogy a ház élete során kissé előrehúzták és eredeti helyzetében elérte a hátsó, rövid homlokzatnál a kontyo­lást. A szarufák felül faszöggel voltak összeerősítve, az egyik szarufa villás bevágásába eresztették be a párdarab lekeskenyített végét. A szarufák alul a sárgerendához nem voltak hozzáerősítve. Figyelemreméltó a hátsó rö­vid homlokzat feletti kontyolás megoldása. Eredeti álla­potában itt az utolsó, még a szelemenen nyugvó él-sza­rufapárat felső harmadában egy torokgerenda-szerűség­gel összekötötték, és erre ráakasztották az egyik végü­kön faszeggel ellátott fél szarufákat. Ez az ágasfás-szele­menes tető kontyolási lehetőségére jó példa, de annak korlátait is mutatja. A szarufákra a tetőléceket — melyek hasított fából készültek, gúzzsal kötözték fel. A szoba felőli véghom­lokzat oromhárornszöge fonott volt, az első szarufapár­ba, illetve a fal feletti első keresztgerenda lyukaiba be­erősített függőleges karók közét fonták be vízszintesen. A lakóház eredetileg zsúppal volt fedve. A zsúpkévét a tetőlécekhez hasonlóan gúzzsal kötözték fel. A későb­biek során a tetőt náddal javították ki. (10—11. kép). A lakóházban a bontáskor már nem találtunk teljes­értékű tüzelőberendezést. A szabadkémény még meg­volt, de lepadlásolva, és csak a konyhából fűthető szobai kemence állt, melynek szája elől a konyhában egy ége­tett téglából készített kémény-pülérben vezették fel a füstöt a szabadkéménybe. A szabadkéménynek is csak a gerendaváza bizonyult eredetinek, a rászegezett lécekre kötözött, belülről betapasztott nád későbbi átalakítás eredménye. A kémény függőleges gerendáiban megtalál­tuk a vízszintes karók lyukait, tehát a kémény eredetileg egy függőleges fonású, belülről valószínű tapasztott vesz­szőkémény volt. A ház volt tulajdonosának emlékezete szerint a ké­mény alatt konyha, azaz középpadka volt. Ennek pontos helyzetét és méretét kutatóárkokkal, és a fal tapasztás­rétegeinek eltávolításával kíséreltük meg feltárni. A ház hossztengelyével párhuzamos kutatóárokban jól meg le­hetett különböztetni a konyha azon részeit, melyek nem voltak fedve, és ahol homokos, meszes, láthatóan több­ször megújított járószint volt, és a fedett, gyakorlatÜag a ház alatti talajjal megegyező részeket. Ennek alapján a szoba felől, a meglévő csonknak megfelelő szélességben kirajzolódott a 41 cm széles padka. A kamra felől csak egy egészen keskeny padka lehetett, szélessége nem ha­ladta meg a 15-20 centimétert. Középen pedig a szoba felőli faltól 88 cm-re egy 105—110 cm széles, a jelenlegi padlószinttől számítva egészen 15—20 cm mélységig fe­lületén keményre átégett, lejjebb morzsalékos vörös réte­get figyelhettünk meg. Ez az átégett rész a hátsó hosszú homlokzati faltól kis távolságban kezdődött és majdnem a mestergerendáig, azaz a ház tengelyéig tartott. Mögötte a falon a legalsó tapasztásréteg eltávolítása után 100 cm magasságban 35 cm magas félköríves égésnyom bukkant elő, melynek középső részén a vályogtégla pirosasra át­égett. Ezen a falon még egy égésnyom volt, mégpedig ezzel megegyező magasságban a szoba felőli faltól 8 cm­re kezdődően 50 cm szélességben és 44 cm magasságban. Ez a nyom azonban nem mutatott olyan erős elszínező­dést, mint az előző. Ez utóbbi nyom alatt a falban kis homorú bemélyedés volt megfigyelhető a padlószinten. Ezen nyomok értelmezését nagymértékben megkönnyíti, hogy a szoba felőli falban attól a magasságtól kezdve, ahol a hátsó hosszú homlokzaton a füstnyomok véget­érnek, egy ívesen futó, 12 cm mély, és a kemence füstjá­ratába torkoló füstjáratot bontottunk ki (12. a—b. kép). Mindezen nyomok alapján a konyha tüzelőjének re­konstruálásánál egyértelmű, hogy a két keresztirányú fal előtt padka volt, a kamra felől egy egészen keskeny, a szoba felől szélesebb, magasságuk valószínű megegyezett a szobai kemence szájának magasságával (a megmaradt csonk ilyen magas volt). A középső építmény viszont nem lehetett egy tömör középtűzhely, hiszen ennyire és ilyen mélységben nem éghetett volna át a föld alatta még akkor sem, ha egészen csekély magassága lett volna csak. így csak egy kemencét tudunk itt elképzelni, melynek formája szögletes volt, és feneke nem haladta meg sokkal jelenlegi padlószint magasságát. Ennek a kemencének a hátsó fal felőli részén egy katlan állhatott, ezt nagymér­tékben valószínűsíti az, hogy a környéken tömör közép­padka hátsó részén ismert volt ez a megoldás. 127 A konyha és szoba falának sarkában álló katlan valószí­nű már egy későbbi időszakban épült. A füstjárat utólag kivágottnak tűnt, olyannyira, hogy építése során helyen­ként meg is bolygatták ezt a falat. A szobabeli kemence tömör agyagpadkán állt, mely­nek szobaajtó felőli részét utólag lefaragták. A kemencét valószínű valamilyen vesszővázra, vagy napraforgószár vázra építették, ennek nyomai a kemence átvágása után jól megfigyelhetők voltak. A kemence pártáját sárból építették fel, nem volt benne vasabroncs megerősítés. A kemence pártáján a vastag meszelésrétegek alól sike­rült kibontani a díszítést, és a kemencenyak szobaajtó felőli része szintén díszített volt. A kemence feneke négyszögletű lapos szabályos kőlapokkal volt kibélelve, alatta sem cserép, sem üvegtörmelék nem volt. A kony­hába és természetesen utána a kéménybe a füst nem a kemence száján távozhatott, hanem egy a falban lévő függőleges füstjáratba, mely füstjárat csak közvetlenül a szabadkémény indulásakor torkollott a konyha légteré­be. Az természetesen nem valószínű, hogy ez a kemen­ce XVIII. század végi lenne, viszont a füstjárat egykorú a fallal, a fal felrakásakor készíttetek, és nem utólag vág­ták ki, mint a második katlan egyébként bele torkolló füstjáratát.

Next

/
Thumbnails
Contents