Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

tyoktúl bírói engedelem ellen killyebb merészelnék vetni. . ."

98 Itt szükség volt annak pontos megkülönböztetésére , hogy milyen kertre vonatkozik a rendelet — és a szérüs-kert megnevezést használják. Ez a terminus a XIX. század első felében is gyakran tűnik fel a tanácsi jegyzőkönyvekben,

99 viszont az ólaskert megnevezésre egyszer sem találunk példát.

100 Mezőcsáton 1770-ben a jobbágytelek tartozékai: ,,. . . egy egész Jobbágy házhelynek belső Fundusa, az az Ház-Helye, annak Udvara, Szűrős, és veteményes kertye olly nagy és téres helyet foglallyon, a' minémő két Pozsonyi Mérő Mag alá kívántatik. . ."

101 Vagyis itt is megkülönböztetnek, és a szérüs-kert kifejezést használják. Ezek a XVIII. század végi adatok azért is figyelemreméltóak, mert még a nagy gabonakonjunktúra előtti állapotról adnak hírt, egy olyan korszakról, amikor még a dél-borsodi területeken a korábbi vélemények szerint az állattartás lett volna a gazdálkodás domináns ága. Szentistvánon, ahol, mint láthattuk, ma már csak a kert megnevezés ismert, FÉL Edit 1951-ben még a következőket gyűjthette: „50 hold volt az egész hely, amit 48-ban adtak. Egy házhely főd = belső telek és külső telek hozzá. Volt szérűskert, ettől nem fizetett az ember adót, ez bárhol lehetett. A szérűskert külön volt a kerttől, a kert közelében."

102 A teljességhez hozzátartozik az, hogy korunkban, mikor már ezeknek a szálláskerteknek az üzemelése helyenként már több, mint száz éve megszűnt ez a terminológiai kérdés helyszíni gyűjtésű adatokkal nem Uyen egyértelmű, mert pl. Igriciben az ólas-kert megnevezés is előfordult.

103 A dél-borsodi szálláskertek jellemző építménye az „ól", „tüzelősói". Nem tudjuk pontosan, hogy mikor jelentek meg ezek az építmények, de a XVIII. század végi katonai felmérés térképlapjain már minden szálláskertes település kert övezetében ott találhatjuk őket. A korábban idézett 1787-es mezőkövesdi adat is megemlékezik már a kertben lévő istállóról. így nagyon óvatos becsléssel is feltételezhetjük, hogy már a XVIII. század közepén jellemző építménye lehetett a szálláskerteknek az ól. Ezek az ólak nyilvánvalóan az állattartás építményei, de nem az extenzív, árutermelő állattartásé. Ezeket a szilaj jószágokat a Tisza árterében lévő külső legelőkön, esetleg bérelt pusztákon tartották, ott is teleltették ki őket, s a féltettebb jószágnak ott építettek istállót.

104 A szálláskertben lévő ól tehát a kezesjószág számára épült, azaz a tejelés miatt benntartott tehenek mellett az igavonókat tartották bennük. így, úgy véljük, hogy ezeknek az építményeknek a megjelenése, elterjedése, és hozzátehetjük, nagysága nem az állattartás árutermelő voltára utal, hanem a földművelés jelentőségére és intenzivitására. Ezt a véleményünket látszik alátámasztani az, hogy Tardon, ahol, ha nem is középkori kontinius, de annak megfelelő, utcás, szalagtelkes településszerkezetet találhatunk

105 a szálláskertes települések kertjeiben lévő ólak pontos (formai és funkcionálisan egyező) megfelelői állnak a beltelkeken. A szálláskertesség ezen, elsősorban a kialakulásukat vizsgáló kérdései után foglalkoznunk kell megszűnésükkel is, hiszen ez nagymértékben meghatározza azt a korszakot, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegységében bemutatunk. A szálláskertesség felbomlása, úgy tűnik, először a két mezővárosban, Mezőkövesden és Mezőcsáton indult meg. Mezőkövesden először 1825-ben tüalmazzák a kertekbe való kiköltözést : „. . . mivel egynémellyek a lakosok közül is minden engedelem nélkül a kertjeikben már lakó házat építeni bátorkodnak, pedig az eféle vakmerő Cselekedetek által a földesúri juss megsértetik. . ."

106 A kertekbe kiköltözést kétségtelenül a belső lakómag egyre erősebb beépítése okozta, hiszen már 1813-ban a következőkről kellett intézkedni: „Tartott Köz Gyűllésünk alkalmatosságával helybeli Ispány urnák jelen létében Dósa Borbála háza eránt egyes akarattal határoztatott meg, hogy azon helyen az hol eddig volt az Háza többé ne engedődgyön hogy az háza fel épüllyön, azon okokra való nézve, hogy azon helyen Szerfelett igen sűrűn vannak a Házak..."

107 A kertbe kiköltözés azonban még vagy ötven évig nem tűnik nagyméretűnek, annak ellenére, hogy időről időre a tanácsülések meg-meg rónak e

gye

gy lakost, mert házat épített a kertbe. Mezőkövesd 1873- as térképe még azt az állapotot ábrázolja, mikor a lakótelkek csak a faluból kivezető főútvonalak mellett jelentek meg a szálláskertek övezetében, de a főútvonalaktól beljebb eső részeken még nincsenek lakóházak.

108 Még 1889-ben is egy, a szálláskertekben kiütött tűzzel kapcsolatban az okot abban látják: „. . . a'mennyiben a' vész helyisége a szérűskert, ott nem lakik senki és minden felügyelet nélkül hagyott..."

109 Annakellenére, hogy a szálláskertek egy bizonyos részét még ekkor is lakatlannak jelzik, felbomlásuk, úgy véljük, éppen a Holló-féle térkép idején indult meg. Ennek kiváltó oka, hogy 1874- ben kiosztják a közlegelők egy részét, 1884-ben pedig felosztásra kerülnek az addig használhatatlannak ítélt „nulla "-földek, és ugyanebben az évben felparcellázzák a Diósgyőri Korona-uradalom utolsó 1600 hold kincstári földjét.

110 Ez pedig a város társadalmának nagyfokú polarizálódását eredményezte, a már korábban is módosabb - így szálláskerttel is rendelkző — réteg megerősödött, ennek kifejezésére kiköltözött a kertbe, amit megnövekedett gazdaságuk racionálisabb kezelése is indokolt, és ott felépítették nagyméretű, íves-oszlopos tornácos lakóházaikat. A halmazos belsőségben maradtak a szegények, a földnélküliek vagy törpe- és kisbirtokosok, akik azután egészen 1945-ig a mezőgazdasági bérmunkások, a summások néprajzilag és szociológiaüag jól dokumentált, sokszor az emberi létminimum alatti életét élték.

111 A társadalmilag egészen más megoszlású Mezőcsáton is körülbelül Mezőkövesddel egyidőben indult meg a kertek benépesülése. Itt is vannak korábbi házépítésre vonatkozó adatok,

112 de lényegében itt is a század harmadik harmadában indul meg a szálláskertek felbomlása. Ennek közvetlen kiváltó oka valószínű az, hogy 1863-