Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

tyoktúl bírói engedelem ellen killyebb merészelnék vet­ni. . ." 98 Itt szükség volt annak pontos megkülönbözte­tésére , hogy milyen kertre vonatkozik a rendelet — és a szérüs-kert megnevezést használják. Ez a terminus a XIX. század első felében is gyakran tűnik fel a tanácsi jegyzőkönyvekben, 99 viszont az ólaskert megnevezésre egyszer sem találunk példát. 100 Mezőcsáton 1770-ben a jobbágytelek tartozékai: ,,. . . egy egész Jobbágy ház­helynek belső Fundusa, az az Ház-Helye, annak Udvara, Szűrős, és veteményes kertye olly nagy és téres helyet foglallyon, a' minémő két Pozsonyi Mérő Mag alá kíván­tatik. . ." 101 Vagyis itt is megkülönböztetnek, és a szé­rüs-kert kifejezést használják. Ezek a XVIII. század végi adatok azért is figyelemreméltóak, mert még a nagy ga­bonakonjunktúra előtti állapotról adnak hírt, egy olyan korszakról, amikor még a dél-borsodi területeken a ko­rábbi vélemények szerint az állattartás lett volna a gaz­dálkodás domináns ága. Szentistvánon, ahol, mint láthat­tuk, ma már csak a kert megnevezés ismert, FÉL Edit 1951-ben még a következőket gyűjthette: „50 hold volt az egész hely, amit 48-ban adtak. Egy házhely főd = bel­ső telek és külső telek hozzá. Volt szérűskert, ettől nem fizetett az ember adót, ez bárhol lehetett. A szérűskert külön volt a kerttől, a kert közelében." 102 A teljességhez hozzátartozik az, hogy korunkban, mi­kor már ezeknek a szálláskerteknek az üzemelése helyen­ként már több, mint száz éve megszűnt ez a terminoló­giai kérdés helyszíni gyűjtésű adatokkal nem Uyen egyér­telmű, mert pl. Igriciben az ólas-kert megnevezés is elő­fordult. 103 A dél-borsodi szálláskertek jellemző építménye az „ól", „tüzelősói". Nem tudjuk pontosan, hogy mikor je­lentek meg ezek az építmények, de a XVIII. század végi katonai felmérés térképlapjain már minden szálláskertes település kert övezetében ott találhatjuk őket. A koráb­ban idézett 1787-es mezőkövesdi adat is megemlékezik már a kertben lévő istállóról. így nagyon óvatos becslés­sel is feltételezhetjük, hogy már a XVIII. század közepén jellemző építménye lehetett a szálláskerteknek az ól. Ezek az ólak nyilvánvalóan az állattartás építményei, de nem az extenzív, árutermelő állattartásé. Ezeket a szilaj jószágokat a Tisza árterében lévő külső legelőkön, esetleg bérelt pusztákon tartották, ott is teleltették ki őket, s a féltettebb jószágnak ott építettek istállót. 104 A szállás­kertben lévő ól tehát a kezesjószág számára épült, azaz a tejelés miatt benntartott tehenek mellett az igavonókat tartották bennük. így, úgy véljük, hogy ezeknek az épít­ményeknek a megjelenése, elterjedése, és hozzátehetjük, nagysága nem az állattartás árutermelő voltára utal, ha­nem a földművelés jelentőségére és intenzivitására. Ezt a véleményünket látszik alátámasztani az, hogy Tardon, ahol, ha nem is középkori kontinius, de annak megfele­lő, utcás, szalagtelkes településszerkezetet találha­tunk 105 a szálláskertes települések kertjeiben lévő ólak pontos (formai és funkcionálisan egyező) megfelelői áll­nak a beltelkeken. A szálláskertesség ezen, elsősorban a kialakulásukat vizsgáló kérdései után foglalkoznunk kell megszűnésük­kel is, hiszen ez nagymértékben meghatározza azt a kor­szakot, amelyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeum tájegy­ségében bemutatunk. A szálláskertesség felbomlása, úgy tűnik, először a két mezővárosban, Mezőkövesden és Mezőcsáton indult meg. Mezőkövesden először 1825-ben tüalmazzák a kertekbe való kiköltözést : „. . . mivel egynémellyek a lakosok kö­zül is minden engedelem nélkül a kertjeikben már lakó házat építeni bátorkodnak, pedig az eféle vakmerő Cse­lekedetek által a földesúri juss megsértetik. . ." 106 A kertekbe kiköltözést kétségtelenül a belső lakómag egyre erősebb beépítése okozta, hiszen már 1813-ban a következőkről kellett intézkedni: „Tartott Köz Gyűllé­sünk alkalmatosságával helybeli Ispány urnák jelen lété­ben Dósa Borbála háza eránt egyes akarattal határozta­tott meg, hogy azon helyen az hol eddig volt az Háza többé ne engedődgyön hogy az háza fel épüllyön, azon okokra való nézve, hogy azon helyen Szerfelett igen sű­rűn vannak a Házak..." 107 A kertbe kiköltözés azonban még vagy ötven évig nem tűnik nagyméretűnek, annak ellenére, hogy időről időre a tanácsülések meg-meg rónak e gy­e gy lakost, mert házat épített a kertbe. Mezőkövesd 1873- as térképe még azt az állapotot ábrázolja, mikor a lakótelkek csak a faluból kivezető főútvonalak mellett jelentek meg a szálláskertek övezetében, de a főútvona­laktól beljebb eső részeken még nincsenek lakóhá­zak. 108 Még 1889-ben is egy, a szálláskertekben kiütött tűzzel kapcsolatban az okot abban látják: „. . . a'mennyi­ben a' vész helyisége a szérűskert, ott nem lakik senki és minden felügyelet nélkül hagyott..." 109 Annakellenére, hogy a szálláskertek egy bizonyos részét még ekkor is lakatlannak jelzik, felbomlásuk, úgy véljük, éppen a Hol­ló-féle térkép idején indult meg. Ennek kiváltó oka, hogy 1874- ben kiosztják a közlegelők egy részét, 1884-ben pe­dig felosztásra kerülnek az addig használhatatlannak ítélt „nulla "-földek, és ugyanebben az évben felparcellázzák a Diósgyőri Korona-uradalom utolsó 1600 hold kincstári földjét. 110 Ez pedig a város társadalmának nagyfokú po­larizálódását eredményezte, a már korábban is módosabb - így szálláskerttel is rendelkző — réteg megerősödött, ennek kifejezésére kiköltözött a kertbe, amit megnöve­kedett gazdaságuk racionálisabb kezelése is indokolt, és ott felépítették nagyméretű, íves-oszlopos tornácos lakó­házaikat. A halmazos belsőségben maradtak a szegények, a földnélküliek vagy törpe- és kisbirtokosok, akik azután egészen 1945-ig a mezőgazdasági bérmunkások, a sum­mások néprajzilag és szociológiaüag jól dokumentált, sokszor az emberi létminimum alatti életét élték. 111 A társadalmilag egészen más megoszlású Mezőcsáton is körülbelül Mezőkövesddel egyidőben indult meg a ker­tek benépesülése. Itt is vannak korábbi házépítésre vo­natkozó adatok, 112 de lényegében itt is a század harma­dik harmadában indul meg a szálláskertek felbomlása. Ennek közvetlen kiváltó oka valószínű az, hogy 1863-

Next

/
Thumbnails
Contents