Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 1. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Tanulmányok - BALASSA M. IVÁN : Dél-Borsod település- és építéstörténetének vázlata (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közép-Tiszavidék tájegysége)

0 1 2 3m 2. kép. A Miskolc, Sötét-kapui ásatások ,,csapszék"-e 3. kép. A Miskolc, Sötét-kapui ásatások Anjou-kori liáza Szalonta, ma Hejőszalonta, mint vásáros hely

16 és a mezővárosi rangot viselő Muhi.

1 7 A terület többi települése is ismert már ebben a korai korszakban is, egy részük a törzsi megszállásra utaló helyneveket visel, mint a Sajó torkolatánál Keszi, Tarján, Kürt, Oszlár,

1 8 más részük a királyi szolgáltatónépektől vették eredetüket, illetve nevüket, mint az említett Szihalom, továbbá Tard tárnokok, Daróc (ma Tibolddaróc) darócok, Igrici igricek lakta települése.

1 9 Ezek a települések valószínű ugyanazt a képet mutatták, mint a szomszédos Rázomban, Tiszaörvényen és Bashalmon kiásott települések.

20 A földbe mélyített egyhelyiséges lakóépületek, ágasfás-szelemenes tetőszerkezettel, a lakógödör bejárattal szembeni sarkában gyakran sütőkemencével — mindez megfelel az Árpád-kori lakógödrök országosan ismert formájának. Ezekben az építményekben már nyomon követhető az osztatlan lakó- és munkatér bizonyos funkcionális tagolódása, azaz, hogy a kemence nagy gyakorisággal a bejárattal szembeni jobb sarokban, az ülőgödör pedig a bejárat mellett balra helyezkedik el, s a padka--bútorok mellett a házak padlózatában talált nagymennyiségű karónyom arra is utal, hogy már bizonyos, a földtől elvált, de ahhoz rögzített bútorzattal is bírtak.

21 Miskolcon KOMÁROMY József kiásott azonban két olyan épületet is, melyek némileg módosítják ezt az általánosnak mondható képet. A korábbi lakóház fennállását az ásató 907—1166 közöttre teszi.

22 Ez az épület kéthelyiséges, fala fonott és tapasztott sövényből készült. Sajnos ez, és a további házak is újkori ráépítés alól kerültek elő, így az építmények egyes lényeges pontjai — így például az ajtók helyzete nehezen tisztázhatók. Ennél az épületnél sem tudjuk, hol voltak az ajtajai, mindenesetre az, hogy a ház hossztengelye keletnyugati irányú, és a tüzelőhely (nem világos a közlésből, hogy ez kemencét, vagy nyílt tüzelőt jelent-e) az északi hosszirányú, és a két helyiséget elválasztó fal szegletében van, arra vall, hogy a bejárata délről nyílt. Ebben az esetben a tüzelővel ellátott helyiség ajtaja valószínű délről nyílt, és maga a tüzelő a bejárattal szemben balra van, azaz az Árpád-kori lakógödör egy további helyiséggel bővült és valamelyes felmenő fallal rendelkező folytatásával állunk szemben.

23 A másik építmény a XII—XIII. században funkcionált, feltételezhetően a muhi csatát követően pusztult el.

24 Ez is kéthelyiséges, falai jóval erőteljesebbek az előzőnél, itt a fonott fal cölöpjei elérik a 22 cm-es átmérőt, maga az egész fal tapasztassál együtt a 30 cm-t. Ennek az épületnek is kelet-nyugat irányú a hossztengelye és itt sem teljesen tisztázottak a bejárat vagy bejáratok helyei. Az ásatást végző KOMÁROMYJózsef az épület északi homlokzata előtti nyomokból (oszlopcsonkok, gerendadarabok, sőt egy ajtó maradványai) feltételezi, hogy az egyéb nyomok alapján csapszéknek nyilvánított épület ezen részén egy eresz, ácsorgó volt és akkor természetesen a bejárat, vagy bejáratok is innen nyíltak. Azt, hogy az épület csapszék volt, részben arra alapozza, hogy a ház közel van a Színván használt révátkelőhelyhez, hogy az épülettől 40-50 lépésnyire északra 8 négyzetméteres hulladékgödröt talált nagytömegű tört juh-, sertés- és marhacsonttal, és hogy a keleti helyiségben a karónyomok két beépített asztalt rajzoltak ki szeme előtt. Mindezek, úgy vélem, nem teljesen meggyőzőek az épület használatának, és magának az épületnek rekonstrukciója szempontjából sem. Egyrészt, az épület tájolása tér el a kor, és hozzátehetjük a későbbi korok tájolásától is, ha a bejárati hosszú homlokzatnak éppen a pontosan északra néző homlokzatot tekinti. Itt kétségtelenül az befolyásolta rekonstrukciós elképzeléseit, hogy az általa eresznek minősített rész itt van. De ennek az eresznek a szerepe sem túl meggyőző, kérdéses ugyanis, hogy miért volt rajta ajtó? Nem túl valószínű, hogy az Árpád korban ismert lett volna a XIX. századi parasztházak tornácvégein alkalmazott funkció nélküli