Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

reggel beléharangozzon frissen a szivedbe. Nagyszerű kerteden fekete árvíz és te azt sem tudod, merre van a kerted. Hol keressem hát? — mondogatod, aztán kimégy az uccára és az autók tülkölése, a villamosok csengetése közt kereső szavaid is elkallódnak. És a torony alatt szép, erős fiatalember áll és megkérdezed: Ki vagy te, szép, erős fiatalember ? — És ő mondja: Én a te öcséd vagyok. — Igen, te vagy az öcsém és én keresem gyönyörű kertemet. Vajon hol lehet? Biztosan nem a toronyban, hanem ott, ahol a fák ágai nem törnek le a kövér gyerekek alatt. — De a fiatalember mégis mondja: Bizony gyere csak velem, ott a te kerted, ahol az én nadrágomba beleakadt az ág a toronyból nagyon meszszire tudsz te kihajolni. Az ág meg erős ahogy nézem, azon termettem én is, amikor a nagy erdőt kivágták tűznek. — Akkor feljössz a toronyba és a kapuban lenn hagyod fekete bánatod. Valaki ott ólálkodik, kalapját mélyen szemébe húzta, aztán fölkapja, amit odalenn hagytál, és beledobja a patakba. Nagyot dördül két partja és ezüst tükrén a pataknak kék láng lobog magasra, mint a zászló. Te pedig nézel a toronyból és mondod: Né, milyen szép hosszúszárú, kék virág nőtt a patakból. Vájjon hogyan teremnek ilyen virágok ? ... 83 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK Wien, 1926. március 26. Kedves Luciekém, leveledre mihamarabb szóban adom meg a válaszom, a 8 Schillinget mindenesetre köszönettel nyugtázom, éppen jókor jött. A csomagot akkora örömmel fogyasztottam el, hogy az már azonos a rágalommal. Verseskötetemből egyetlen példányom sincs, de azt hiszem, hogy a Népszava könyvkereskedésben akad még egy pár. Ha nem, akkor még jobb, mert akkor pénzek virrasztanak budapesti küszöbömön. — A lapról, lapomról, melynek megindítását szemeid előtt terveltem ki, már elmondhatom, hogy legalább is megfogamzott, de