Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Bevezetés

Közülük egyik és legfontosabb: ez a könyv a szerző (Vágó Márta) tulajdonában levő olyan másolat alapján készült, amely talán egyike lehet az eredeti emlékirat első másolatainak. Ezt a feltevést látszik igazolni az a tény is, hogy ebben a gépiratban az egyes József Attila-levelek szövegei világosan elkülönülnek egymástól, míg a folyóiratok egyik-másik közlésében egymásba mosódnak az egyes levelek, időnként nehéz eldönteni, hol végződik a korábbi keletű levél, és hol kezdődik a későbbi. Továbbá: ez a kiadvány az első olyan közlemény, amelyben — egységes szövegközlési elvek alapján — egyszerre jelent meg valamennyi levélszöveg a címzett ellenőrzése és segítőkész közreműködése mellett. — A szóban forgó levelek jelen kötetbeli szövege tehát az újonnan megjelent emlékirat közléseit követi. A korábban összegyűjtőn anyagot a nyomdai munkálatok idején igazítottam az időközben megjelent könyv szövegeihez. Az összevetéskor kiderült azonban, hogy — sajnos — ez a közlés sem mentes szövegromlástól. Ott, ahol ezek egyértelműen felismerhetők voltak, megtartottam a korábbi, hitelesebbnek látszó szövegváltozatot. Az idegen nyelven írott leveleket az eredetinek megfelelően közlöm. Magyar fordításukat a vonatkozó jegyzet tartalmazza. * Köszönettel tartozom elsőként azoknak, akiknek megértő támogatása nélkül e gyűjtemény nem kerülhetett volna nyilvánosságra: József Attila hozzátartozóinak, barátainak, kortársainak, amiért leveleik közzétételét engedélyezték. Továbbá azoknak, akik emlékezéseikkel segítségemre voltak a levelek homályos utalásainak megfejtésében, mindenekelőtt a költő nővérének, Makainé József Etelkának és Mitniczkyné Vágó Mártának, valamint Cserépfalvi Imrének, Gál Istvánnak, Ignotus Pálnak, dr. Kardos Lajosnak, Szenes Erzsinek, Rajk Lászlónénak. Köszönetet mondok azoknak, akiktől munkám során ösztönzést, segítséget kaptam: Horváth Mártonnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatójának, aki e szép feladattal megbízott, Lengyel Dénes volt főigazgatóhelyettesnek, aki vállalkozásomat nem magánambíciónak, de közérdeket szolgálónak tekintette s mint ilyet a tőle telhető módon támogatta, továbbá kollégáim-