Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

Szerkesztő úr, ne haragudjék, hogy ilyen udvariatlanul mutogatom fájdalmamat, de kell, hogy rögtön agyon ne lőjjem magam. Két verset is küldök, mert Szerkesztő úr hozta ki belőlem, azzal a pár szóval és joga-kötelessége van hozzájuk. Ha torzszülöttek, én nem tehetek róla, én elhatároztam, hogy elvetélek mindent: mért mondta Ön, Szerkesztő úr, azt a pár szót, mért nem engedte, hogy vagy megöljek magamban mindent, vagy magamat küldjem földalatti barátaimhoz. Szépen, igen szépen kérem Szerkesztő urat, válaszoljon, csak egy kicsike kis levelezőlapon, hogy mit csináljak? Nem akarok addig utoljára és véglegesen öngyilkos lenni, amig nem tudom bizonyosan, hogy ez igazságtalanság-e embertársaim ellen, vagy nem. Ezt a két verset egészen magaménak érzem, ha jók, rendelkezzék velük Szerkesztő úr, éppúgy, mint az otthagyottakkal is. És nagyon-nagyon kérem, hogy válaszoljon, de ne szánalommal, mert azt én is tudom, hanem igazságosan. Szeretettel üdvözli Szerkesztő Urat József Attila J. A. Wien, III. Beatrixgasse 6. II. I. Universität 76 JÓZSEF ATTILA - OSVÁT ERNŐNEK Wien, 925. nov. 24. Igen tisztelt Szerkesztő Ur, ne haragudjék, hogy újólag alkalmatlankodom, de már válaszért sem könyörgök. Állom az éhségsztrájkot a Társadalom ellen; rendületlenül; ma tizedik napja, hogy nem eszem. Az első négy napig igaz virtus volt, de most már nem érzek éhséget. És már meg is nyugodtam. Előbb radikális eszközzel, revolverrel akartam mindent elintézni, de az gyávaság és én nem akarok gyáva lenni.