Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Jegyzetek

hogy soha sem szabad félni egy betegtől, mert akkor megijed attól, hogy félsz. Ezért egészen nyugodtan mondtam: .Attila, mi értelme van ennek? Se maga, se én nem kételkedem abban, hogy maga azt csinálja, amit akar.' Erre elejtette a kést, és azt mondta: ,De nem mer velem sétálni jönni.' Éjszaka volt, és a Naphegy akkor alig volt beépítve. Azt mondtam: ,Miért ne?' És két óra hosszat jártunk a Naphegyen, beépítetlen telkek között és Attila beszélt és beszélt. Akkor már nem féltem. Halálosan fáradt voltam, két óra múlva levezettem a Lánchídhoz, és azt mondtam: Attila, ón most nagyon fáradt vagyok, ós hazamegyek, holnap folytatjuk. Mert akkor még járt hozzám kezelésre. Ezután az éjszakai séta után írta azt a hosszú levelet ... A levélben egy szót sem ír a késes jelenetről. Ellenben a beszélgetés folyamán valami olyasmit mondott, hogy ha ezt száz nyelven mondja nekem, akkor sem fogom érteni. Erre én valószínűleg nevetve azt mondtam, hogy én négy nyelven beszélek, de egy is elég lesz. Vagy valami hasonlót. És az, hogy kicsúszott a számon, hogy négy nyelven beszélek, az ebben a levélben leitmotiv lett. Sokkal fontosabb, mint minden más. Hogy miért, azt nem tudom. Talán úgy érezte, hogy én a fölényemet mutatom ezzel." (I. m. 623-624.) Újvári László (1900-1940) újságíró, Gyömrői Edit vőlegénye. 294. JÓZSEF ATTILA és IGNOTUS PÁL - Molnár Katának? Budapest, 1936. nov. 3. — Eredetije: PIM. — Géppel írott levél. Molnár Kata (1899 — 1967) író; elbeszéléseit több folyóirat — köztük a Nyugat is — közölte. A levél címzettje egy, Vágó Márta emlékiratában leírt eset alapján valószínűsíthető. Vágó Márta elmondja, hogy egy nála tartott péntek esti Szép Szó szerkesztőségi ülésre József Attila magával vitte Molnár Kata egy elbeszélését, amely egy terhes asszony élményeiről szólt. József Attila el volt ragadtatva az írásműtől, de a folyóirat többi munkatársa nem osztozott lelkesedésében. A novella — Vágó Márta szerint — végül azért jelent meg a Nyugatban, mert Molnár Kata összeveszett József Attilával. (JA. 212-213.) Az itt közölt levél a költő hagyatékában maradt fenn, ezért nem valószínű, hogy eljutott volna a címzetthez, de lehet, hogy fogalmazvány. — A levél finoman gunyoros hangvétele Ignotus Pál fogalmazására vall. József Attila kissé engesztelő utóirata azt jelzi, hogy a fent mondottakat nem osztja teljesen. 295. JÓZSEF ATTILA - Melléky Kornélnak. Budapest, 1936. nov. 8. — Eredetije: PIM. — Tintával írott postai levelezőlap. Melléky Kornél (1896 — 1952) ügyvéd, író, kritikus; József Attila védője volt a Döntsd a tőkét kötete, a Halálbüntetés elleni röpirat, valamint a Lebukott c. verse miatt támadt sajtópereiben. (A költővel való kapcsolatáról 1. emlékezését: József Attiláról az ügyvédje. Szép Szó, 1938. jan.— febr. 115-117.) a pert ne add be — József Attila kezelése költségét akarta visszaperelni Gyömrői Edittől. Szándékát — Németh Andor emlékezése szerint —