Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

sejtettem. A magyarral bajok lesznek, de a többi négy tárgyból fényesen feleltem. Történelem, számtan, latin egész biztosan jeles, hacsak a magyar miatt nem szállítják le. A fizika szintén jól ment, azonban úgy láttam, hogy kettest írt be. A bizonyítványt csak a jövő kedden kapom meg. Kedves Gyámom bankba akar tenni ismét, pedig már egyszer voltam és láthatta, hogy milyen kedvetlenül csináltam, annak dacára, hogy mindenki dicsért... Most Zsolt Béla barátom révén bejuthatnék a Világhoz, becsületes fizetéssel, de a Gyámom hallani sem akar róla. Én már kezdek kétségbe esni, jajgatva törvén az eszem, hogy miféleképpen lehetne a banktól örökre megszabadulni. Engemet világnézeti meggyőződésem minden ilyen nagyobb kaliberű kapitalista vállalattól visszairtóztat, nem is szólva arról, hogy a költő is berzenkedik és félve fél mindentől, ami az ő rovására megy. Karácsonyra lemegyek Makóra, mert ott, vélem, nyugodtan megcsinálhatom azt az egyfelvonásos drámát, ami már régen papírra vágyakozik, de bizony itt a körülmények, — amig függök valakitől, — éppen úgy nem engedik meg, mint a sertés orrában lévő drót a túrást. És én néha még a bankba is beletörődöm, hisz néha kiapadnak a tengerek és az egek is. Galamb Ödön Bátyámnak elküldöttem új versciklusomat, ami még befejezve nincsen, ezért ne haragudjék, szeretett Béla Bátyám, hogy nem írom le mégegyszer, majd ő meg fogja mutatni. Azonban itt is küldök verset, amit viszont ő nem kapott meg. Azonban őrülten kíváncsi vagyok, mit szól Tettamanti Bátyám ahhoz a nyolc vershez. — Most nem nagyon tudok írni, semmi se jut az eszembe, hisz fáradt is vagyok, egész reggel hétig megszakítás nélkül tanultam, még az úton is, a délelőtt meg vizsga úgy hogy fáj a fejem. Meglehet, hogy így föladom a levelet, meglehet, hogy folytatom, de az már csak holnap lesz. Éppen ideszól az Etus, hogy sok üdvözletet küld. Kedves Bátyám, a versnek köszönhető, hogy nem adtam fel a levelet: nem volt még leírva. Illik hát megdicsérni. Hiába voltam olyan fáradt, kétharmad-éccaka nem aludtam és fényes dolgokra jöttem rá. Többek között rájöttem arra, hogy eddig tulajdonképpen a dráma nem változott az ősidők óta. A változás alatt stílus változást értek, mert a görög végzetdrámák alapmotívumai alig különböznek a Shakespeare....