Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

mert az élet utált és unott, az emberek meg gonoszak, buták és rosszakaratuak, minden szép és jó szándék hulla lesz az ostobaságuk temetőjében. A Világ nem küldött sem pénzt, sem verset nem hozott még, az Etus fölmehetne V->Q órakor a szerkesztőségbe, hogy Zsolt Bélánál a dolgot megsürgesse, mert egy krajcárom sincs. Holnap kocsi jön értem Mezőhegyesről, ott leszek szombatig, onnan Szegedre megyek a Juhász-jubileumra. Azt hiszem 27-én, vagy jun. 5-én fölolvasást tart rólam Móra Ferenc a szegedi Dugonics Társaságban. Ha megleszek, nyáron Szegeden leszek, mégpedig nem a Szt. Mihály-u-ban, mint mondtam Pesten, hanem Kormányos Benő ügyvédnél, Takarélctár-u. 6, kapok egy szobát a fia révén, aki jó barátom. Már meg is beszéltük a dolgot. — Nekem azonban semJni kedvem sincs a tanuláshoz, fásult vagyok már, nem törődöm semmivel. A ti kedvetekért mégis neki megyek az érettséginek, a

mi, azt hiszem, fog is sikerülni. Mégegyszer, legalább te ne bánts meg még jobban azzal, hogy haragudnál. Küldök itt két verset is. Ölellek forrón és csókollak keserűen mindnyájótok at. Attila U.i. A betegség csak valami búskomor fejfájás volt. 33 JÓZSEF ATTILA - MIKES LAJOSNAK Makón, 1923. május 24. Tisztolt Uram, * Pünkösdi Juhász-jubileumon összejöttem Szabó Lőrinccel, aki jolhivott, hogy néhány verset az ön cimére küldjek el az EstIa

poknak, mint olyanoknak, melyek a legjobban honorálnak minden jó munkát. Most küldök is kilenc verset és megjegyzem, ho

gy a Nyugat már hozott tőlem többet és jelenleg egy nagyobb munkámat vette meg. „ Különben Juhász Gyula már régebben figyelmeztetett, hogy nők különösen fiatal tehetségeken akarnak első sorban segíteni azáltal, hogy minden eddiginél nagyobb teret nyújtanak nékik