Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

rendezésekor találsz. T.i. kértem Rutebeuf versét küldje be nekem. Megkaptam a Tidman ur cimü versfordításodat, amelyet már ki is szedtek. Ugyancsak a „Kirakják a fát" cimü versedet is kiszedtük és mind a kettőt az antológiába betesszük. Emiitettél Te gyakran egy román verset aminek az ismétlése ez volt: „Földet akarok, földet akarok". Ahogy a tartalmát elmondtad ez rendkívül megkapott mindnyájunkat. Nincs ez a versed készen Nálad? Nagyon kérlek küldjél még valamit, 10 nap múlva fogják csak a nyomást megkezdeni. Addig talán egy pár verset elő tudnál szerezni. Kívánok továbbra is jó egészséget az egész családom nevében és maradok tisztelő barátod: Cserépfalvi 366 EISLER KLÁRA - JÓZSEF ATTILÁNAK [Budapest, 1937. nov. vége?] Attila, esemény lettél életemben s nem tudok Reád könynvck nélkül gondolni, csakúgy, mint Apám halálára, akinek jelenvalósága rég emlékké vált s mégis felsír minden álmomban és minden ölelésemben. — Ugy fájsz nekem, édes kicsi fiam, hogy olyan kicsi és sápadt vagy és ha mindig melletted lennék, azt hiszem mindig sírnék, mert nem látlak ! Az hogy annyit tudsz a szerelemről, onnan van, hogy költő vagy s amit szólsz róla, nem filozófia az, de költészet ! — És Te nem is tudod, de mikor nem is szóltál, csak figyeltél, még akkor is úgy daloltál, ahogy én azt még soha nem hallottam ! — Sírnom kell folyton, mert nem tudlak meghallani és mert csak emlékedben tudlak szeretni. - Én Apámhoz sem voltam jó, talán ezért nem szabad máshoz sem annak lennem ! Mikor O ugy szólt hozzám „mein Kind", ez ugyanúgy megkeményítette a szivemet, mint mikor a Te költőajkad hívott: „Gyere Kedveském !" - Én ugy emlékszem Rád Attila, de ugy, mit kereshetek