Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

[Budapest, 1937.] november 23. Kedves Attila vasárnap d.e. 10??-kor érkezem Szárszóra, ha ez maguknak is megfelel. (A trieszti gyorsról szállok át erre a vonatra, mert az nem áll meg Szárszón.) Remélem, jól van, örülök, hogy látni fogom. írja meg kérem a közelebbi címüket és hogy az állomásról hogyan közelíthetők meg. Válaszát mielőbbre várom, mindnyájukat sokszor, melegen üdvözlöm F. 363 JÓZSEF ATTILA - HATVÁNY BERTALANNAK Szárszó, 1937. nov. 24. Drága Berci, remélem, nem haragszol már rám - azt sem tudtam a Siestában, hol áll a fejem. Mert hogyha haragszol rám, én nem tudom, hogyan békitselek meg. De nagyon sajnálom a dolgot. Ha becsülsz, megbékülsz. Volna-e kedved meglátogatni itt bennünket? Jó volna megint együtt lenni veletek. Sokat változtam, talán egészen megöregedtem. Hozzá kell most szoknom újból a világhoz. Talán sikerülni fog. Ismered a Helység kalapácsát, ugye ott állnak ezek a sorok: Sikerülni fog, mert Sikerülnie kell, Monda a szentegyházi fogoly. S a tenyeréről ugyan lemegy a bőr, de mégis leereszkedik, jobban mondva, lemászik a földre. Mi van és mi lesz a lappal? Erről is szeretnék beszélni veletek. Nektek kellene megállapítanotok most, hogy mennyire