Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

nak, akin nékem kellene segítenem s akin én önerőmből segíteni nem tudok. Feleségemtől, kitől elváltam a nyáron s kinek nagyon sokat köszönhetek, az idemellékelt levelet kaptam. Teljesen tehetetlen volnék, ha kérni sem tudnék. Ne haragudjék a költőre, aki csak ilyen helyet foglalt el magának a világban. De gondolja meg, hogy a versíráson kivül én is megteszem a magamét az irodalomért a Szép Szó nem honorált szerkesztésével. Ugye, nem veszi rossz néven, ha azt mondom, hogy kiki ugy mecénáskodik, ahogy tud — szegény poéta kéziratok tömegét olvassa, tördel a nyomdában, kefelevonatokat javit, felekkel értekezik. Nem is képzeli, hogy ez minden hónapban mennyi munka ! . . . De most már nem untatom a magam dolgaival — tegyen ugy, ahogy jónak látja ! Higyje el, hogy sosem feledkezem meg a hatvani szép napokról, melyek szép napjaim közül a leggondtalanabbak voltak. — Kezét csókolja hálás tisztelője József Attila Bp. Szentkirályi u. 6. III. 41. P.S. Ideirom azt a cimet is, amelyre elvált feleségem kéri a segítséget: Wertheimer Tiborné, Bp. Hajós u. 43. I. 10. Ha Nagyságos Asszonyom ugy találná jónak, hogy odaküld je a pénzt - hiszen pénzről van szó ! jólesnék, ha ráirná az utalványra, csak ennyit: József A. kérésére. — Ismét kérem, ne haragudjék, hogy háborgatom ! 287 JÓZSEF ATTILA - RAPAPORT SAMUNAK Budapest, 1936. okt. 5i Kedves Doktor Ur ! Annak idején abban állapodtunk meg, hogy a rám bízott munka fejében 100-— pengőt fizet nekem. A 100*— pengő helyett azonban Maga nekem, közbejött bosszúságának engedve, P 72.60-at fizetett ki, ebből az összegből természetszerűen le:;:n