Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

amit én nem tudtam megmondani. Forduló postával, postautalványon küldi az árát. Talán még tudnék egy pár vásárlót szerezni, ha adnál egy gyüjtőivet, melyen rajta van az ár és amelyet csak egyszerűen alá kell Íratnom. Levelezni ugyanis én sem nagyon szoktam s nem is tudok. Judit Asszonynak kezét csókolja, Téged szivből ölel: Buday György 245 JÓZSEF ATTILA - GYÖMRŐI EDITNEK B[uda]p[est]. 1935. ápr. 14. Kedves Gyömrői, Judittól értesültem, hogy Maga, természetesen barátságból, tanácsokat adott neki, hogy s mint bánjon velem, keltsen föl stb. Bocsásson meg, de ezért lemondom az analízist. Szomorú vagyok és sajnálom, hogy így kell tennem, de igazán nem tudnék ezután úgy beszélni Maga előtt, ahogyan szeretnék. Modus vivendi az volna talán, ha meggondolná magát és heti egy órát adna a havi 20 pengőért, — mert elvégre a Maga dolga, hogy mit csinál, kinek és mire nézve ad tanácsot, ebbe én nem avatkozhatom, ezt tenni sem akarom, még ha rólam van is dzó, ily esetben azonban nekem is másként kell szemlélnem mindent. Mást értek abból, amit hátam mögött tett és mást abból, amit nekem mondott. Azt hiszem, hogy az ajánlott modus vivendi kivételével nincs semmi, ami megszüntetné azt a különben valósággal igazolt érzésemet, hogy teljesen ki vagyok szolgáltatva. Ha Maga ebbe nem megy bele, akkor még végül is magamtól állok lábra. Barátsággal üdvözli József Attila