Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

rosszak, legalább is nem tehetségtelenek, ugyanakkor amikor a rólam szóló passzus túloldalán vers cimén ilyen sorok állanak: ,,Kiutat kerestünk, kiút fele vágytunk, sa ,,Viharmadarad" került a kezünkbe, az ,,Anya" lapjai arcunk feltüzelte." A platformtervezet h) pontjának követelése: harc a művészi minőségért ! Nos, majd szóbaállok velük, ha a többes számú alanyhoz többes számú állitmányt tesznek. A támadást illetőleg meg kell jegyeznem, hogy „Lebukott" és az itt küldött „Vigadó dal" c. verseimet még a mult év novemberében kiküldtem Moszkvába: a verseket Hidas Antal testvéröccse vette kézhez Bécsben azzal, hogy Moszkvába utazik és a S. és K.hoz juttatja őket. Nem jelentek meg, ami mellékes. Rólam azonban tudniok kellett legalább annyit, hogy támadásukkal nem illethetnek, ha máshonnan nem, hát a tőlük agyondicsért G. S. Korunkbeli cikkéből, hiszen az ő tervezetük csak júniusban jelent meg. Idetartozik az is, hogy az Ön által ismert és méltatott könyv még az év elején látott napvilágot. De tájékozatlanság sem mentésit. Azonfölül nem tudom, de valószínűleg sohasem fogom megtudni, hogy amit rólam írnak, azt honnan veszik. Én abban az irányban egy pillanatig sem „tévelyegtem". Én anarchista voltam azelőtt, tagja, a párizsi „Union Anarchiste-Communiste"-nek. — Frakciótoknak egyebek közt azért nevezem ezt a társaságot, mert a fent idézett verssorok műalkotójának, aki mellesleg főszerepet játszik a S. és K. nál s azonkivül a Literatur der Weltrevolution főszerkesztőhelyettese, krimi nyaralása alkalmával eszébe juthatott volna, hogy Magyarországra vonatkozóan Magyarországon is érdeklődjön. A tervezethez ennyi a hozzászólásom. De ha már bennevagyok, • megemlítem, hogy az ellenem intézett támadásnak megvan a mozgalmi oldala is. Én annyira ismert személy vagyok itt, hogy minden illegális név egy-kettő lehámlik rólam. Ily. módon az ellenem intézett lelkiismeretlenség pártműködésem kiterjesztése elé kellemetlen akadályokat gördit, hiszen — hála a mozgalom iránti rokonszenv növekedésének — mindazok, a munkások, akik még nem ösmernek, legalább is