Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

zanatait papírra vetve hozzám elküldeni. És nagyon szeretném, ha elküldené Nem én kiáltok és Nincsen apám, sem anyám és Szépség koldusa c. köteteit is. Én: „alázatos kisbérese vagyok egy eljövendő tisztultabb társadalmi berendezkedésnek". Sok hánykódtatás után most végeztem a kereskedelmi iskolát. Láttam a Körös, az Alföld gyilkos tekintetű, heptikás mellű magyarjait, a Dunántúl éhes szemű, trágyahordó béresét, Tabán, Angyalföld maszatos gyerekeit stb. Fehérhúsú pesti színésznőket, lovagló földesurakat, potrohos kasznárokat. Most is pusztán élek, érzem, hiszem és vallom, de hirdetem is, hogy el kell jönnie egy szociális Magyarországnak, egy háborút megutáló kornak, amikor az urak ujjáról lekerül az aranygyűrű és bátran nyújtsák kezüket a munkásoknak, parasztoknak, hogy „Adjon Isten, Testvér". És ha majd a pénz urai nem a színésznők ölelgotésében találják meg örömüket, hanem a maszatos külvárosi, falusi gyerekeket is ringatják a térdükön, vagy ha a pesti naccságák igaz megbecsüléssel tekintenek Rozijukra, elismerem, hogy itt van az új Magyarország. Ezért küzdök, megyek előre, még az emelkedő puskatusok felhője alatt is, nem vakít el a kivont kardok fénye. Elküldöm néhány versemet és nagyon kérem az író Urat, ha lehet helyezze el valamelyik lapnál s levélben mondjon róluk véleményt. Kérésem még egyszer megismétlőn s ha megengedi az író Űr hosszabban írok. Sok szeretettel Gunda Béla Gunda Béla Martonvásár Szentlászó puszta. (Fejér m.)