Fehér Erzsébet szerk.: József Attila válogatott levelezése (Új Magyar Múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 11. Budapes, 1976)

Levelek

igazgatónak, hogy addja meg a tandíjmentességet. — Kedvezményt kapok az Internatusban, de, hogy mennyire, azt nem tudom. — Megígérem, hogy a félévben megszerzem a teljes-ingyenes helyet magamnak — azt pedig csak jeles bizonyítvánnyal kaphatom meg ! A múltkor ígértem, hogy küldök uj verseket, de nem küldtem. Most kipótolom a túloldalon. Ödönt nagyon sokszor üdvözlöm ! (Bocsáss meg, hogy úgy írom ,,Ödönt", de igazán a szívem igaz forró üdvözlete így könynyebben jő ajkaimra.) Etát milliószor csókolom! Néked nem írok semmit, hisz úgyis tudod mennyire szeretlek! Attila U.i. A „Mámor" cimű költeményemben, az utolsó sorban lévő »»Mámor" szót helyettesítsétek mással. Bírálatot is kérek. — Mi van a ,,Nyugat"-tal? Attila 15 JÓZSEF ATTILA - JÓZSEF JOLÁNNAK Makó, 1921. X. 23. Kedves Lucie! Ne haragudj, hogy nem irtam eddig, de meg mondom az okát. El voltam foglalva tanulmányaimmal, három tanítványommal és különösen annak a lapnak a szervezésével, amelyről már otthon tettem említést, de ami, sajnos, nem valósult meg, mert bár a kézisajtó már megvolt, papírt is kötött le az internátus olcsó árban — az igazgatóság, a főigazgató nem adott engedélyt a megjelenéshez, és az egész dolgot vissza kellett csinálni. írni ezalatt azért nem irtam, mert föltettem magamban — önuralmam edzésére —, hogy addig, míg bizonyosat nem irhatok, nem írok; avval akartam beköszönteni, hogy: győztem ! A sors akarata folytán azt irom: legyőzettem. „Roma locuta, res finita!" Mint följebb említettem, van három negyedikes tanitvá-